2013. május 26., vasárnap

! :)


Heló mindenki.
Mivel befejeződött a blogom arra gondoltam, hogy csinálok egy újat. Ha gondoljátok nézzetek bele. Ezt a blogon nem szeretném elkapkodni, úgy ahogyan ezt. Remélem tetszeni fog. 
Itt a blog: Hope

2013. május 14., kedd

19.fejezet


...Az utolsó rész...


*10 év múlva*

A turné jól sikerült. A fiúk híresebbek, mint valaha. Nehéz volt az a 9 hónap, amit egyedül kellett töltenem, de túléltem, és Zayn is. A távkapcsolat nem is olyan nehéz. De talán nekünk az könnyítette a dolgunkat, hogy igazán szeretjük egymást. És, hogy most mi van velünk? 5 éve élünk boldog házasságban. Ami azt illeti mindjárt el is késem. Most van az évfordulónk, és Zayn vár egy étteremben.
 -Szia szívem.-Köszönt egy csókkal, majd helyet foglaltunk egy asztalnál.-Boldog évfordulót.-Nyitotta ki a pezsgőt, majd töltött mindkettőnknek.
Nem változott. Ő ugyan olyan, mint amilyen volt. Vicces, kedves, romantikus, nagyon helyes és még mindig szeret. De még is...van itt valami amit el kell neki mondanom. De nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Mit fog majd mondani? Azt hiszem jobb, ha várok vele...legalább az este végéig.
 Az étel nagyon finom volt. Nem is tudom, hogy mivel érdemeltem ki.
Vacsora után kimentünk az étterem udvarára. Gyönyörűen ki volt világítva. Gyertyák, lámpák mindenütt. Csodálatos volt.
-Emlékszel még, hogy hogyan is ismertük meg egymást?-Mosolygott Zayn.
-Igen. Az felejthetetlen. De remélem te is emlékszel rá.
-Még szép. Életem legfontosabb dátuma.-Nevetett fel. Nagyon aranyos volt tőle minden.
-Zayn, ez egyszerűen csodálatos.
-Tényleg?-Nézett rám csillogó szemekkel.
-Igen. Minden olyan gyönyörű.-Mondtam, majd lágyan megcsókoltam. Minden csókunk olyan, mintha az első lenne.
-Te vagy a tökéletes édesem.-Simított végig az arcomon.
Mosolyogva néztünk egymásra.  Itt a pillanat. El kell neki mondanom.
-Zayn...mondanom kell valamit.-Néztem a szemébe.
Kíváncsinak tűnt, de sajnos nem tudtam neki elmondani, mert meghallottam egy ismerős kis 'kolomp' zenét. A másik pillanatban Harry, Niall, Liam és Louis rohant ki az ajtón. Lepasszoltak Zayn-nek egy mikrofont. Niall a gitárján kezdett játszani. Leültem a lépcső szélére és hallgattam amint a srácok a What Makes You Beautiful-t énekelték. Többször is elérzékenyültem az előadás közben. A szám végén a fiúk visszarohantak az épületbe. Csak Zayn és én maradtunk, na meg a mikrofon. Zayn leült mellém és énekelni kezdte a Last First Kiss-t.
-Had legyek a te utolsó első csókod.-Fejezte be, majd megcsókolt. Hosszú perceken át néztük egymást. Gyönyörű volt minden.
-Mit is akartál mondani?-Kérdezte fürkésző tekintettel. Tehát most, vagy soha. De ezt muszáj tudnia. Nagy levegőt véve belekezdtem...
-Zayn én...-Sóhajtottam. Zayn csak angyalian mosolygott...
-Terhes vagyok.-Mondtam ki végül.

...Vége...

2013. május 10., péntek

18.fejezet




Hey! Ez egy nagyon rövid rész lett, de csak azért, mert
egy darabig el fogok tűnni.
Mind1 jó olvasást :)

By: Honey :)


*Reggel*
Amikor felkeltem Zayn még javában aludt. Én a mellkasán feküdtem. A telefonom csipogni kezdett. Lassan kiszálltam az ágyból, majd megnéztem.

''Feladó: Martin

Akkor ma 11-kor a reptéren. Remélem nem felejtetted el. ;) Xx''

Na igen a mi kis utazásunk...Zaynnek is el kéne mondani. Nem fogja megengedni. Ordítani fog, azt meg nem akarom...

-Szeretlek.-Ölelt át hirtelen hátulról.
-Azt hittem még alszol.-Mosolyogtam.-Figyel...Mondanom kell valamit.
-Igen?
-Tudod Bonnie a legjobb barátnőm és Magyarországra költözött. Az nincs olyan messze és gondoltam meglátogatnám...
-Bonnie? Még sosem meséltél róla.
-Mert még nem kérdezted...
-Ha neked ennyire fontos akkor rendben.-Mosolygott.
-Köszönöm. Ma 11-kor indul a gépem.
-11? Úúú...Próbám lesz...
-Nem baj. Akkor egyedül megyek.
-És mikor jössz?
-Csak pár nap. Sok mindent kell pótolnom vele.
-Rendben, de nekem már most mennem kell.-Mondta, majd kiugrott az ágyból és gyorsan felöltözött.
-Sajnálom...-Mondta.
-Ugyan semmi. Egyedül is boldogulok.-Mosolyogtam rá.
-Majd jövök.-Mondta, majd megcsókolt.
-Szia.-Kiabálta az ajtóból.

Ez gyorsan ment...Nem akartam neki hazudni, de ha megtudja, hogy a régi halott pasimhoz megyek, aki lehet, hogy él akkor...akkor...nem tudom, hogy mi lesz, de nem lesz egy leányálom.

***

-Na végre!-Mondta Martin. Azt hittem, hogy már nem is jössz. A csaj a mikrofonba, már mondta, hogy kezdjük meg a felszállást.
Beálltunk a végtelen hosszú sorba. El se hiszem, hogy ezt teszem. Tulajdon képen miért is vagyok itt? Hisz Coco átvert, megalázott, tönkretett. Zayn pedig felsegített engem még mielőtt teljesen összetörök. Szeretem őt, de akkor miért csinálom ezt?
Aztán jött a felvilágosodás.
-Nem tudom megtenni!-Jelentettem ki idegesen.
-Mi? Miért?-Nézett rám Martin.
-Mert szeretem Zaynt.
-Akkor meg mire vársz? Menj.-Biztatott. Úgy tettem ahogy mondott. Kirohantam a nagy épületből és egyenesen a próbateremig futottam. A srácok a színpadon álltak és gyakoroltak. Felsiettem és Zayn nyakába ugrottam. Szorosan öleltem őt, és nem akartam elengedni.
-Szeretlek! Nagyon szeretlek!-Ennyit tudtam mondani, de ezt teljes szívemből.
-Én is szeretlek.-Mondta, majd megcsókolt.

Azt hiszem, hogy ez volt életem legjobb döntése. Zayn mellett biztonságban vagyok. Senki nem bánthat, mert ő itt van nekem, és nagyon szeretem.
-Nem  barátnődnél vagy?-Mosolygott.
-Te sokkal fontosabb vagy nála.
Zayn édesen mosolygott, majd újra megcsókolt. Hallottam ahogy Louis mond valamit, de nem értettem tisztán.
-Srácok. Azt hiszem most haza megyek.-Mosolygott.
-Mi? Zayn ugye tudod, hogy egy hónap múlva kezdődik a turné?
-Igen, de ez most a szabadnapom.-Mondta, majd kéz a kézben indultunk haza.

   





2013. május 6., hétfő

17.fejezet




Sziasztok.
17.fejezet *___*
Remélem tetszeni fog.
Kéne pár komi! :)
Jó olvasást. :D

By: Honey :)


Utálom! Utálom, hogy vele maradt! Utálom, hogy nem jött velem! Utálom, hogy azt érezteti, hogy már nem vagyok neki fontos! Utálom ezt az érzést!
Felkaptam magamra egy csőnadrágot és egy egyszerű pólót, majd lementem a földszintre. Az egész ház üres volt. Zayn gondolom még a kórházban van...Leültem a kanapéra tv-t nézni, de nem igazán tudtam koncentrálni a filmre. Zaynen kattogott az agyam, azután Martinon. Eszembe jutott, hogy mit mondott. Bepötyögtem a számát a telómba és már hívtam is.
-Igen?-Szólt bele reggeli rekedtes hangján.
-Honey vagyok. Egy óra múlva a parkban találkozunk. Ne késs!-Majd leraktam.
Hogy hülyeség volt-e? Fogalmam sincs, de minden képen tudni akarom az igazat!

Fél 11 fele indultam el a parkba. Martin már ott volt. Mosolyogva fogadott. egy-egy puszit adott az arcomra.
-Mi volt olyan sürgős?-Mosolygott.
-Komolyan mondtad?-Kérdeztem.
-Mit?
-Él még?
-Coco? Igen. Budapesten lakik.
-Oda megyünk!
-Meg vagy húzatva?
-Kérlek! Muszáj látnom őt! Martin.
-Mikor indulunk?
-Áááá tényleg? Köszönöm!-Mondtam, majd megöleltem.
-Egy feltétellel.
-Nem fekszek le veled!
-Nem is ezt akartam kérni.-Nevetett.
-Akkor?
-Gyere el velem fagyizni.-Mosolygott.
-Oké, de akkor holnap megyünk!
-Jó.

Elmentünk fagyizni, azután felmentünk Martinhoz és lefoglaltuk a repülőjegyeket.

-Akkor holnap a reptéren.-Mosolygott Martin.
-Igen. De el ne késs!-Megöleltük egymást, majd hazamentem.

***

Benyitottam az ajtón. Korom sötét volt bent.
-Zayn?-Mondtam halkan. Még mindig félek a sötétben. Elmásztam a villanykapcsolóig.
-Hol voltál?-Ugrott elém Zayn. Úgy megijedtem tőle, hogy hátraestem. Zayn mosolyogva felsegített.
-Szóval hol voltál?-Kérdezte sokkal mélyebb hangon.
-Csak sétáltam. Te mikor jöttél?
-Úgy 11 fele, de nem voltál itthon. Komolyan 5 órán át sétáltál? Hol voltál?-Hangja keserű és félelmetes volt.
-Miért olyan hihetetlen? Igen elmentem sétálni és találkoztam egy régi barátommal. Elmentünk fagyizni és eldumáltuk az időt!-Mondtam a szokottnál kicsit hangosabban.
-Ki volt az a 'régi barát'?
-Semmi közöd hozzá!-Kiabáltunk mindketten.
-De igenis van közöm hozzá! Az én csajom vagy!
-Miért akarsz minden áron birtokolni?
-Mert szeretlek!
A padlót bámultam. Nem mertem a szemébe nézni. Zayn gyengéden nekilökött a falnak. A két kezét a fejem mellett támasztotta.
-Én is szeretlek.-Néztem könnyes szemébe. Gyönyörűen csillogott. Egyik kezével letörölte az én könnycseppjeimet. Még jobban nekinyomott a falnak és édesen megcsókolt. Haját piszkálgattam, ő meg a csípőmet markolászta. Az ölébe kapott és felrohant velem. A többi meg   18+   

2013. április 27., szombat

16.fejezet



Sziasztok.
Meghoztam az új részt.
Remélem tetszeni fog.
Nem ártana pár komi. :)
Jó olvasást.

By: Honey :) 


***
-Zayn éhes vagyok.-Mondtam, közben a kanapén nyűglődtem.
-Rendeljünk pizzát?-Kérdezte.
-Jó lenne...
-Jól van. Akkor rendelek rendben?-Mosolygott.
-Életmentő vagy. Imádlak.-Kuncogtam.

***

Megettük a pizzát azután mind a ketten lefürödtünk. Persze nem egyszerre. Zayn még fürdött ezért elő vettem a laptopomat. Felmentem twitterre és olvasgatni kezdtem a nekem írt üzeneteket. Voltak akik azt írták, hogy aranyosak vagyunk együtt, de persze a fenyegető üzenetek sem maradtak el. Nem vettem őket komolyan, mert Zayn mondta, hogy ez lesz.

-Mit csinálsz édesem?-Jött be a szobába Zayn. Kicsit megugrottam amikor megszólalt.
-Nem akartalak megijeszteni.-Mondta, közben leült az ágy szélére. Csak egy törölköző volt rajta, ami gondosan meg volt kötve a hasa alatt ezzel eltakarva férfiasságát.
-Semmi baj.-Mosolyogtam.-Csak felmentem egy kicsit Twitterre.
-Úúú...És mit írtak?
-Hát igazság szerint rosszabbra számítottam..Mondhatni egész kedvesek.-Mosolyogtam.
-Akkor minden rendben.-Mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szeretlek édesem.-Mondtam, közben végigsimítottam bicepszén.
-Játszani akarsz?-Kérdezte szemöldök húzogatva.
-Lehet.-Kacsintottam.

Zayn közelebb hajolt hozzám és egy édes csókot nyomott ajkaimra.
-Akarlak.-Suttogta.
Rutinszerűen rántotta le rólam a pizsamámat,majd rám mászott.
Telefoncsörgés zavarta meg az idilli pillanatunkat.

-Mi van?-Szólt bele idegesen Zayn. -Hogy mi? Nem! Az nem lehet. Te jó isten....hol? Oké. 5 perc és ott vagyunk. Csá.-Rakta le, majd idegesen felém fordult.
-Mi történt?-Kérdeztem rémülten.
-Perrie.
-Mi van vele?
-Kórházban van.-Mondta, közben öltözni kezdett.
-Mi történt vele?-Kérdeztem.
-Mindent elmondok, csak gyere már.-Mondta idegesen.

Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem és indultunk a kórházba. Perrie öngyilkos akart lenni...

-Ne vegyem át?-Kérdeztem Zayn-t. Erősen szorította a kormányt. A keze egy kicsit remegett. Aggódtam érte.
-Nem kell.-Mondta harsányan.
-Zayn állj meg és átveszem.
-Mondom, hogy nem kell.-Ordított. Kicsit megijedtem.
-Sajnálom csak...
-Hagyjuk.-Mondtam, majd elfordítottam a fejem. A sötét, kihalt utcákat kezdtem vizsgálni.
Tulajdonképpen Zayn-t miért is érdekli annyira Perrie?

-Itt vagyunk.-Mondta Zayn és már ki is szált a kocsiból. Követtem őt.

A recepción azt mondták, hogy Perrie a 6. emeleten van a 301-es szobában.
Zayn a lépcsőt választotta, míg én inkább megvártam a liftet. Nyugodtan haladtam felfele, közben valami hülye zenécskét dúdolásztam.
-Ó megérkeztem.-Jelentettem ki magamnak. Apró léptekkel kerestem meg Perrie szobáját.

-Szia. Hogy vagy?-Kérdeztem állmosollyal az arcomon-
-Ez meg mit keres itt?-Nézett rám nagy szemekkel.
-Hol van Zayn?-Kérdeztem.
-Elment, mert megszomjaztam.
-Ó már csicskáztatod is?
-Te miért is vagy itt?
-Csak nem hitted azt, hogy dobni fog engem csak azért, mert majdnem meghaltál. Amúgy hogy csináltad? Felvágtad az ered? Begyógyszerezted magad?
-Nem akartam öngyilkos lenni. Véletlen volt. Kiestem az ablakból.
-Tudlak sajnálni...

-Itt a vized.-Nyitott be Zayn. Gyengéden arrébb lökött, hogy oda férjen a szőkeséghez. Egy homlokpuszi kíséretében odaadta neki a vizet. Ismerős ez a homlokpuszi. Zayn nekem is ugyan ilyet szokott adni.

-Hát Perrie nagyon örültünk, de megyünk haza.-Mondtam, és már indulni is akartam.
-Mi? De még csak most jöttünk.-Mondta Zayn.
-Igen és már megyünk is.
-Várj már.-Ragadta meg a kezem és szorosan a falnak szorított.-Maradjunk még...
-Maradj, ha akarsz, de én haza megyek!
-Honey kérlek...
-Szia Zayn.-Mondtam és otthagytam.

Fogtam egy taxit és hazamentem. Visszaöltöztem a pizsimbe és befeküdtem az ágyba.
Haragudtam Zaynre. Lejátszódott előttem az összes boldog perc amit vele töltöttem. Az első találkozás. Az első csók. Az első szex. Sírva aludtam el... Rossz volt Zayn nélkül. Nagyon rossz!

2013. április 20., szombat

15.fejezet




Aloha! Kövi rész. :D
Kicsit fáradt vagyok, és hát ez ilyen lett.
Jó olvasást.
Kövi rész 2 komi után jön. :P
UI.: Nagyon szeretem az olvasóimat! :DD <3

By: Honey. :D






-Járok Honey-val.-Mosolygott Zayn.
-Ezt rendesen elintézted.-Röhögött Louis.
-Hogy érted?-Nézett rá a barátom.
-Járok vele. Ki kér kaját.-Nevetett torz hangon.
-Kaja? Hol? Ugrott fel Niall.

Mind a két kezemmel eltakartam az arcomat.

-Szóval együtt vagytok?-Kérdezte mosolyogva a műsorvezető.
-Igen.-Mondtuk egyszerre Zaynnel amin elmosolyodtam.
-Hát akkor itt nagy a szerelem.-Mosolygott a nő.
-Ja néha túlságosan is!-Kiabált Harry.
-De csak néha.-Mosolygott rám Zayn.
-Inkább mindig.-Mondta Liam.

-És hogy ismerkedtetek össze?-Mosolygott a műsorvezető.
-Egy koncert után indultunk haza amikor megpillantottam Honey-t. Már akkor elvarázsolt.

kezemmel próbáltam takarni a rákvörös képemet. Kisebb nagyobb sikerrel.


***

Jól éreztem magam ott. Mindenki nagyon kedves volt. Nem erre számítottam.
-Megkíséreljek felmenni Twitterre?-Néztem Zayn-re.
-Fogalmam sincs. Elég erős vagy?-Kérdezte.
-Inkább majd holnap. Mit csináljunk?-Mosolyogtam.
-Üljünk a kanapén és nézzük a tv-t.
-Oké akkor sétálunk!
-Ahhh nee!
-Dede úgyhogy emeld fel az aranyos kerek segged a kanapéról aszt gyere.
-Aranyos a seggem?-Röhögött.
-Séta van béi!
-Megyek.-Sóhajtott, majd felállt. Lehajolt, hogy felvegye a cipőét.
-És igen aranyosan jó segged van.-Markoltam bele. Zayn egy kicsit felugrott.
-Séta helyett mást is csinálhatnánk.-Kacsintott.
-A-a. Most nem. Séta!-Nevettem.

Kézen fogva indultunk el a park felé. Egy páran megnéztek minket. Most valahogy nem zavart. Zayn-nel akartam lenni.
Leültünk egy padra és beszélgetni kezdtünk.

-Szia Zayn.-Lépett oda hozzánk egy 14 éves lány.-Kérhetek egy képet.
-Szia. Hát persze.-Pattant fel Zayn és átkarolta a lányt. Bepózoltak és a vakuvillanás után jött az autogram osztás. Több, mint 20 tini ugrált Zayn körül. Sajnálkozva nézett rám barátom. Mosolyogva legyintettem egyet.

-Szia. Te vagy Zayn barátnője?-Nézett rám egy 12 év körüli szőke kislány.
-Szia. Igen.-Mosolyogtam.
-Vá de jó neked. Így kihasználni Zayn-t...gratulálok. Miattad változott meg. Hülye ribanc. Rémélem belefulladsz  egy kanál vízbe!-Mondta, majd elment. Kikerekedett szemekkel figyelte a történteket. Nem akartam itt maradni. El akartam tűnni. Zayn most úgy sem figyel. Itt az idő. Rohanni kezdtem. Fogalmam sincs, hogy merre, csak futottam. Visszapillantottam Zayn-re akit lefoglalt a sok rajongó.

Valami lepukkant játszótér féleségnél kötöttem ki. Próbáltam felmászni az egyik tölgyfára, de lecsúszott a lábam, így lett egy csúnya horzsolásom. Nagy nehézségek árán, de felmásztam. A lábamat lefelé lógattam.

Kb. 10 percig lehettem ott amikor valaki megfogta a bokámat. Nagyot sikítottam.

-Nyugi csak én vagyok.-Mosolygott Zayn, majd ő is felmászott és a velem szemben lévő ágra telepedett.
-Miért mentél el?-Kérdezte.
-Nem tudom...Nagy volt a tömeg, a párás levegő, és a sikoltozó rajongó. Ó és egy 12 éves kislány szerint egy ribanc vagyok és, hogy meg kéne fulladnom egy kanál vízben...és mert már nem akartam ott maradni.-Magyaráztam.
-Jaj kicsim. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, de ez csak egy kis ideig fog menni. Ők nem is rajongók. Szeretlek nagyon, és senki nem állhat közénk.-Mondta mosolyogva.
-Szeretlek.-Suttogtam.
-Menjünk haza.-Nyújtotta felém a kezét, amit én örömmel fogadtam el. Lemásztunk a fáról és kéz a kézben indultunk haza.

2013. április 13., szombat

14.fejezet



Sziasztok.
Itt a következő rész.
Bocsi, de nem tudok +18-ast írni ><
Ilyet ne is várjatok! Vagy talán lesz, de nem most.
Elég rendesen félbe hagytam ezt a fejezetet, de csak ennyire volt időm.
Sajnálom, de azért jó olvasást. Jól esne pár komi, de tényleg. Szeretlek titeket! <3
Amúgy köszönöm szépen a fejlécet Directioners Hungary-nak.
Nekem nagyon tetszik. <3 :DD

By:Honey :)



*Honey szemszöge*

Otthon ültem az ágyon és a sebemet nézegettem. Csengettek. Unottan mentem ajtót nyitni. Azt hittem, hogy Martin az, de nem. Zayn volt. A pillangók a hasamban tomboltak. Hülyén vigyorogtam rá.

-Szia.-Köszönt mosolyogva.
-Szia. um..gyere beljebb.
-Köszi.

A kanapén ültünk. Nem szóltunk egymáshoz. Beállt a kínos csend.

-Tulajdon képen azért jöttem, mert...Umm..Azért mert...
-Zayn én tényleg nagyon sajnálom. Nem akartam ezt tenni veled. Meg tudom érteni, hogy egy ribancnak nézel, de tényleg sajnálom. Téged szeretlek és nem őt. Egy elbaszott seggfej vagyok!-Mondtam könnyes szemekkel.
-Ne mondj ilyet.-Lépett oda hozzám és szorosan megölelt.-Te egy igazi kincs vagy.
-Tudom, hogy utálsz...
-Nem utállak. Ez az én hibám. Nem kellett volna hagynom, hogy egyedül menj haza, de nekem csak a foci számított. Én szeretlek bébi.-Mondta suttogva.
-Haragszol még?-Kérdeztem.
-Nyilván nem esett jól, de mindenki követ el hibákat és azt hiszem, hogy túlságosan szeretlek ahoz, hogy haragudjak.
-Té..tényleg?-Kérdeztem dadogva.

Nem válaszolt. Helyette ajkait az enyémnek nyomta. Nyelve átcsusszant az enyémhez. Hajába túrtam, ő a csípőmet markolászta ami hangos nyögésre kényszerített. Zayn belenevetett csókunkba.
Felkapott az ölébe és a hálószoba felé vitt.

Egy csodálatos estét töltöttem el Zayn-nel.

***

-Mi történt a kezeddel?-Kérdezte zavartan. Még mindig az ágyban feküdtünk.
-Semmi.-Takartam el a sebet.
-Honey kérlek. Azt hittem mindent megosztunk egymással, és nincsenek titkaink. Szóval?
-Át mentem Martinhoz megkérni, hogy szálljon le rólam. Veszekedtünk. Felpofoztam ő meg hozzám vágott egy poharat.-Mondtam.

Zayn feszülten hallgatta amit mondtam. Egy kicsit elgondolkozott valamin.

-Nem fogod bántani!-Mondtam határozottan. Mosolyogni kezdett.
-Zayn kérlek! Ne csináld! Ezzel semmi nem lesz jobb. Kérlek.-Könyörögtem.
Magához húzott és szorosan átölelt.
-Nyugi. Nem bántom.-Mosolygott dögösen.

-Zayn?
-Igen?
-Akkor mi most járunk?-Kérdeztem félénket.

Halkan felnevetett és megpuszilta a homlokomat.

-Igen. De csak ha nincs ellenvetésed.-Mondta rekedtes hanggal.
-Nekem ugyan nincs.-Mosolyogtam, majd újra megcsókoltam.
-Figyel. Arra gondoltam, hogy bemutatnálak a Directionereknek.
-Tényleg?-Mosolyogtam.
-Igen. Holnap meghívtak minket egy interjúra...te is jöhetnél.
-Komolyan mondod? És ha utálni fognak?
-De aranyos vagy. Attól félsz, hogy nem fognak szeretni? Téged csak imádni lehet. És ha tényleg Directionerek akkor örülni fognak, hogy boldog vagyok veled.


***

-Honey elkésünk!-Kiabálta Zayn.

El sem hiszem, hogy belementem ebbe. Szörnyen izgulok. Mi van, ha tényleg nem tetszek nekik? Ez annyira nem is érdekel. Jobban foglalkoztat az, hogy Zayn megbízik bennem. Be akar mutatni a rajongóknak, ami azt jeleni, hogy tényleg komolyan gondolja a kapcsolatunkat.

-Honey!
-Megyek már!-Kiabáltam.

Leszaladtam a lépcsőn közben a pulcsimmal bajlódtam. Nem figyeltem a lépcsősorra ezért az utolsó lécen elterültem.

-Még csak 8 óra lesz, de te már össze töröd magad? Na gyere.-Nyújtotta felém a kezét Zayn.
-Induljunk.-Mondtam, és az ajtó felé indultam.
-Kicsim, de ugye nem a nyuszis mamuszodba akarsz jönni?-Röhögött a barátom.

Lenéztem a lábamra. Ott álltam az ajtóban a rózsaszín nyuszis mamuszomban. Vigyorogva néztem Zaynre. Visszaszaladtam a cipőmért és már indultunk is.

***

A fiúk már bent ültek és beszélgettek a műsorvezetővel. Én egy széken ülve vártam őket.

-Zayn, ugye hoztál magaddal egy vendéget, igaz?-Kérdezte a nő.
-Igen, ez igaz.-Mosolygott az  előbb említett személy.
-Tát akkor nagy tapsot Honey Skarbeknek.

Amint meghallottam a nevemet felpattantam a székről. Szívem vadul dörömbölt. Mikor a többiekhez értem Zayn rám kacsintott, én meg leültem mellé. Csak a tömegre tudtam koncentrálni. Nagyon sokan voltak. Lámpa lázam lett. Zayn lágyan megszorította a kezem és rám mosolygott.

-Nos Zayn mi is lenne az a nagy bejelentés?-Mosolygott a műsorvezető.