16.fejezet

Sziasztok.
Meghoztam az új részt.
Remélem tetszeni fog.
Nem ártana pár komi. :)
Jó olvasást.

By: Honey :) 

***
-Zayn éhes vagyok.-Mondtam, közben a kanapén nyűglődtem.
-Rendeljünk pizzát?-Kérdezte.
-Jó lenne...
-Jól van. Akkor rendelek rendben?-Mosolygott.
-Életmentő vagy. Imádlak.-Kuncogtam.

***

Megettük a pizzát azután mind a ketten lefürödtünk. Persze nem egyszerre. Zayn még fürdött ezért elő vettem a laptopomat. Felmentem twitterre és olvasgatni kezdtem a nekem írt üzeneteket. Voltak akik azt írták, hogy aranyosak vagyunk együtt, de persze a fenyegető üzenetek sem maradtak el. Nem vettem őket komolyan, mert Zayn mondta, hogy ez lesz.

-Mit csinálsz édesem?-Jött be a szobába Zayn. Kicsit megugrottam amikor megszólalt.
-Nem akartalak megijeszteni.-Mondta, közben leült az ágy szélére. Csak egy törölköző volt rajta, ami gondosan meg volt kötve a hasa alatt ezzel eltakarva férfiasságát.
-Semmi baj.-Mosolyogtam.-Csak felmentem egy kicsit Twitterre.
-Úúú...És mit írtak?
-Hát igazság szerint rosszabbra számítottam..Mondhatni egész kedvesek.-Mosolyogtam.
-Akkor minden rendben.-Mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szeretlek édesem.-Mondtam, közben végigsimítottam bicepszén.
-Játszani akarsz?-Kérdezte szemöldök húzogatva.
-Lehet.-Kacsintottam.

Zayn közelebb hajolt hozzám és egy édes csókot nyomott ajkaimra.
-Akarlak.-Suttogta.
Rutinszerűen rántotta le rólam a pizsamámat,majd rám mászott.
Telefoncsörgés zavarta meg az idilli pillanatunkat.

-Mi van?-Szólt bele idegesen Zayn. -Hogy mi? Nem! Az nem lehet. Te jó isten....hol? Oké. 5 perc és ott vagyunk. Csá.-Rakta le, majd idegesen felém fordult.
-Mi történt?-Kérdeztem rémülten.
-Perrie.
-Mi van vele?
-Kórházban van.-Mondta, közben öltözni kezdett.
-Mi történt vele?-Kérdeztem.
-Mindent elmondok, csak gyere már.-Mondta idegesen.

Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem és indultunk a kórházba. Perrie öngyilkos akart lenni...

-Ne vegyem át?-Kérdeztem Zayn-t. Erősen szorította a kormányt. A keze egy kicsit remegett. Aggódtam érte.
-Nem kell.-Mondta harsányan.
-Zayn állj meg és átveszem.
-Mondom, hogy nem kell.-Ordított. Kicsit megijedtem.
-Sajnálom csak...
-Hagyjuk.-Mondtam, majd elfordítottam a fejem. A sötét, kihalt utcákat kezdtem vizsgálni.
Tulajdonképpen Zayn-t miért is érdekli annyira Perrie?

-Itt vagyunk.-Mondta Zayn és már ki is szált a kocsiból. Követtem őt.

A recepción azt mondták, hogy Perrie a 6. emeleten van a 301-es szobában.
Zayn a lépcsőt választotta, míg én inkább megvártam a liftet. Nyugodtan haladtam felfele, közben valami hülye zenécskét dúdolásztam.
-Ó megérkeztem.-Jelentettem ki magamnak. Apró léptekkel kerestem meg Perrie szobáját.

-Szia. Hogy vagy?-Kérdeztem állmosollyal az arcomon-
-Ez meg mit keres itt?-Nézett rám nagy szemekkel.
-Hol van Zayn?-Kérdeztem.
-Elment, mert megszomjaztam.
-Ó már csicskáztatod is?
-Te miért is vagy itt?
-Csak nem hitted azt, hogy dobni fog engem csak azért, mert majdnem meghaltál. Amúgy hogy csináltad? Felvágtad az ered? Begyógyszerezted magad?
-Nem akartam öngyilkos lenni. Véletlen volt. Kiestem az ablakból.
-Tudlak sajnálni...

-Itt a vized.-Nyitott be Zayn. Gyengéden arrébb lökött, hogy oda férjen a szőkeséghez. Egy homlokpuszi kíséretében odaadta neki a vizet. Ismerős ez a homlokpuszi. Zayn nekem is ugyan ilyet szokott adni.

-Hát Perrie nagyon örültünk, de megyünk haza.-Mondtam, és már indulni is akartam.
-Mi? De még csak most jöttünk.-Mondta Zayn.
-Igen és már megyünk is.
-Várj már.-Ragadta meg a kezem és szorosan a falnak szorított.-Maradjunk még...
-Maradj, ha akarsz, de én haza megyek!
-Honey kérlek...
-Szia Zayn.-Mondtam és otthagytam.

Fogtam egy taxit és hazamentem. Visszaöltöztem a pizsimbe és befeküdtem az ágyba.
Haragudtam Zaynre. Lejátszódott előttem az összes boldog perc amit vele töltöttem. Az első találkozás. Az első csók. Az első szex. Sírva aludtam el... Rossz volt Zayn nélkül. Nagyon rossz!

15.fejezet

Aloha! Kövi rész. :D
Kicsit fáradt vagyok, és hát ez ilyen lett.
Jó olvasást.
Kövi rész 2 komi után jön. :P
UI.: Nagyon szeretem az olvasóimat! :DD <3

By: Honey. :D

-Járok Honey-val.-Mosolygott Zayn.
-Ezt rendesen elintézted.-Röhögött Louis.
-Hogy érted?-Nézett rá a barátom.
-Járok vele. Ki kér kaját.-Nevetett torz hangon.
-Kaja? Hol? Ugrott fel Niall.

Mind a két kezemmel eltakartam az arcomat.

-Szóval együtt vagytok?-Kérdezte mosolyogva a műsorvezető.
-Igen.-Mondtuk egyszerre Zaynnel amin elmosolyodtam.
-Hát akkor itt nagy a szerelem.-Mosolygott a nő.
-Ja néha túlságosan is!-Kiabált Harry.
-De csak néha.-Mosolygott rám Zayn.
-Inkább mindig.-Mondta Liam.

-És hogy ismerkedtetek össze?-Mosolygott a műsorvezető.
-Egy koncert után indultunk haza amikor megpillantottam Honey-t. Már akkor elvarázsolt.

kezemmel próbáltam takarni a rákvörös képemet. Kisebb nagyobb sikerrel.


***

Jól éreztem magam ott. Mindenki nagyon kedves volt. Nem erre számítottam.
-Megkíséreljek felmenni Twitterre?-Néztem Zayn-re.
-Fogalmam sincs. Elég erős vagy?-Kérdezte.
-Inkább majd holnap. Mit csináljunk?-Mosolyogtam.
-Üljünk a kanapén és nézzük a tv-t.
-Oké akkor sétálunk!
-Ahhh nee!
-Dede úgyhogy emeld fel az aranyos kerek segged a kanapéról aszt gyere.
-Aranyos a seggem?-Röhögött.
-Séta van béi!
-Megyek.-Sóhajtott, majd felállt. Lehajolt, hogy felvegye a cipőét.
-És igen aranyosan jó segged van.-Markoltam bele. Zayn egy kicsit felugrott.
-Séta helyett mást is csinálhatnánk.-Kacsintott.
-A-a. Most nem. Séta!-Nevettem.

Kézen fogva indultunk el a park felé. Egy páran megnéztek minket. Most valahogy nem zavart. Zayn-nel akartam lenni.
Leültünk egy padra és beszélgetni kezdtünk.

-Szia Zayn.-Lépett oda hozzánk egy 14 éves lány.-Kérhetek egy képet.
-Szia. Hát persze.-Pattant fel Zayn és átkarolta a lányt. Bepózoltak és a vakuvillanás után jött az autogram osztás. Több, mint 20 tini ugrált Zayn körül. Sajnálkozva nézett rám barátom. Mosolyogva legyintettem egyet.

-Szia. Te vagy Zayn barátnője?-Nézett rám egy 12 év körüli szőke kislány.
-Szia. Igen.-Mosolyogtam.
-Vá de jó neked. Így kihasználni Zayn-t...gratulálok. Miattad változott meg. Hülye ribanc. Rémélem belefulladsz  egy kanál vízbe!-Mondta, majd elment. Kikerekedett szemekkel figyelte a történteket. Nem akartam itt maradni. El akartam tűnni. Zayn most úgy sem figyel. Itt az idő. Rohanni kezdtem. Fogalmam sincs, hogy merre, csak futottam. Visszapillantottam Zayn-re akit lefoglalt a sok rajongó.

Valami lepukkant játszótér féleségnél kötöttem ki. Próbáltam felmászni az egyik tölgyfára, de lecsúszott a lábam, így lett egy csúnya horzsolásom. Nagy nehézségek árán, de felmásztam. A lábamat lefelé lógattam.

Kb. 10 percig lehettem ott amikor valaki megfogta a bokámat. Nagyot sikítottam.

-Nyugi csak én vagyok.-Mosolygott Zayn, majd ő is felmászott és a velem szemben lévő ágra telepedett.
-Miért mentél el?-Kérdezte.
-Nem tudom...Nagy volt a tömeg, a párás levegő, és a sikoltozó rajongó. Ó és egy 12 éves kislány szerint egy ribanc vagyok és, hogy meg kéne fulladnom egy kanál vízben...és mert már nem akartam ott maradni.-Magyaráztam.
-Jaj kicsim. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, de ez csak egy kis ideig fog menni. Ők nem is rajongók. Szeretlek nagyon, és senki nem állhat közénk.-Mondta mosolyogva.
-Szeretlek.-Suttogtam.
-Menjünk haza.-Nyújtotta felém a kezét, amit én örömmel fogadtam el. Lemásztunk a fáról és kéz a kézben indultunk haza.

14.fejezet

Sziasztok.
Itt a következő rész.
Bocsi, de nem tudok +18-ast írni ><
Ilyet ne is várjatok! Vagy talán lesz, de nem most.
Elég rendesen félbe hagytam ezt a fejezetet, de csak ennyire volt időm.
Sajnálom, de azért jó olvasást. Jól esne pár komi, de tényleg. Szeretlek titeket! <3
Amúgy köszönöm szépen a fejlécet Directioners Hungary-nak.
Nekem nagyon tetszik. <3 :DD

By:Honey :)

*Honey szemszöge*

Otthon ültem az ágyon és a sebemet nézegettem. Csengettek. Unottan mentem ajtót nyitni. Azt hittem, hogy Martin az, de nem. Zayn volt. A pillangók a hasamban tomboltak. Hülyén vigyorogtam rá.

-Szia.-Köszönt mosolyogva.
-Szia. um..gyere beljebb.
-Köszi.

A kanapén ültünk. Nem szóltunk egymáshoz. Beállt a kínos csend.

-Tulajdon képen azért jöttem, mert...Umm..Azért mert...
-Zayn én tényleg nagyon sajnálom. Nem akartam ezt tenni veled. Meg tudom érteni, hogy egy ribancnak nézel, de tényleg sajnálom. Téged szeretlek és nem őt. Egy elbaszott seggfej vagyok!-Mondtam könnyes szemekkel.
-Ne mondj ilyet.-Lépett oda hozzám és szorosan megölelt.-Te egy igazi kincs vagy.
-Tudom, hogy utálsz...
-Nem utállak. Ez az én hibám. Nem kellett volna hagynom, hogy egyedül menj haza, de nekem csak a foci számított. Én szeretlek bébi.-Mondta suttogva.
-Haragszol még?-Kérdeztem.
-Nyilván nem esett jól, de mindenki követ el hibákat és azt hiszem, hogy túlságosan szeretlek ahoz, hogy haragudjak.
-Té..tényleg?-Kérdeztem dadogva.

Nem válaszolt. Helyette ajkait az enyémnek nyomta. Nyelve átcsusszant az enyémhez. Hajába túrtam, ő a csípőmet markolászta ami hangos nyögésre kényszerített. Zayn belenevetett csókunkba.
Felkapott az ölébe és a hálószoba felé vitt.

Egy csodálatos estét töltöttem el Zayn-nel.

***

-Mi történt a kezeddel?-Kérdezte zavartan. Még mindig az ágyban feküdtünk.
-Semmi.-Takartam el a sebet.
-Honey kérlek. Azt hittem mindent megosztunk egymással, és nincsenek titkaink. Szóval?
-Át mentem Martinhoz megkérni, hogy szálljon le rólam. Veszekedtünk. Felpofoztam ő meg hozzám vágott egy poharat.-Mondtam.

Zayn feszülten hallgatta amit mondtam. Egy kicsit elgondolkozott valamin.

-Nem fogod bántani!-Mondtam határozottan. Mosolyogni kezdett.
-Zayn kérlek! Ne csináld! Ezzel semmi nem lesz jobb. Kérlek.-Könyörögtem.
Magához húzott és szorosan átölelt.
-Nyugi. Nem bántom.-Mosolygott dögösen.

-Zayn?
-Igen?
-Akkor mi most járunk?-Kérdeztem félénket.

Halkan felnevetett és megpuszilta a homlokomat.

-Igen. De csak ha nincs ellenvetésed.-Mondta rekedtes hanggal.
-Nekem ugyan nincs.-Mosolyogtam, majd újra megcsókoltam.
-Figyel. Arra gondoltam, hogy bemutatnálak a Directionereknek.
-Tényleg?-Mosolyogtam.
-Igen. Holnap meghívtak minket egy interjúra...te is jöhetnél.
-Komolyan mondod? És ha utálni fognak?
-De aranyos vagy. Attól félsz, hogy nem fognak szeretni? Téged csak imádni lehet. És ha tényleg Directionerek akkor örülni fognak, hogy boldog vagyok veled.


***

-Honey elkésünk!-Kiabálta Zayn.

El sem hiszem, hogy belementem ebbe. Szörnyen izgulok. Mi van, ha tényleg nem tetszek nekik? Ez annyira nem is érdekel. Jobban foglalkoztat az, hogy Zayn megbízik bennem. Be akar mutatni a rajongóknak, ami azt jeleni, hogy tényleg komolyan gondolja a kapcsolatunkat.

-Honey!
-Megyek már!-Kiabáltam.

Leszaladtam a lépcsőn közben a pulcsimmal bajlódtam. Nem figyeltem a lépcsősorra ezért az utolsó lécen elterültem.

-Még csak 8 óra lesz, de te már össze töröd magad? Na gyere.-Nyújtotta felém a kezét Zayn.
-Induljunk.-Mondtam, és az ajtó felé indultam.
-Kicsim, de ugye nem a nyuszis mamuszodba akarsz jönni?-Röhögött a barátom.

Lenéztem a lábamra. Ott álltam az ajtóban a rózsaszín nyuszis mamuszomban. Vigyorogva néztem Zaynre. Visszaszaladtam a cipőmért és már indultunk is.

***

A fiúk már bent ültek és beszélgettek a műsorvezetővel. Én egy széken ülve vártam őket.

-Zayn, ugye hoztál magaddal egy vendéget, igaz?-Kérdezte a nő.
-Igen, ez igaz.-Mosolygott az  előbb említett személy.
-Tát akkor nagy tapsot Honey Skarbeknek.

Amint meghallottam a nevemet felpattantam a székről. Szívem vadul dörömbölt. Mikor a többiekhez értem Zayn rám kacsintott, én meg leültem mellé. Csak a tömegre tudtam koncentrálni. Nagyon sokan voltak. Lámpa lázam lett. Zayn lágyan megszorította a kezem és rám mosolygott.

-Nos Zayn mi is lenne az a nagy bejelentés?-Mosolygott a műsorvezető.

13.fejezet

Heló mindenki.
Tudom, hogy 'kicsit' sokáig tartott mire meghoztam
az új fejezetet, de csak most
volt időm írni.
Minden hülyeséget összeírtam, de remélem
megfelel az ízléseteknek ><
Tényleg sajnálom, hogy megvárakoztattalak titeket
és engesztelés képen egy halom szart hozok.
...

By: Honey

*1 hónappal később*

*Zayn szemszöge*


Nem részletezném, hogy mennyire megbántott és átvert 'életem szerelme'. Meg már amúgy is kezdem megszokni, hogy nincs mellettem senki. Egyedül kelek/fekszek. A srácokkal hetente egyszer, ha találkozom. Kicsit elhanyagoltam őket ezért ma délután tartunk egy ilyen 'kan bulit', csak előbb le kell mennem a boltba egy kis kajáért.

***

A nasis részlegnél voltam amikor valaki nekem jött. A chips kiesett a kezemből.

-Sajnálom!-Csendült fel egy ismerős hang.-Nem tudom mi van ma velem. Talán bal lábbal keltem fel és...ah. Bocs.-Mondta.
-Semmi baj, de én most megyek. Szia.-Mondtam, és menni készültem.
-Várj!.-Mondta, majd közelebb lépett.-Csak azt akarom, hogy tudd én még mindig szeretlek. Nem tudom mi ütött belém, én nagyon sajnálom. Hiányzol Zayn.-Mondta könnyes szemekkel.
-Szia Honey.-Mondtam, és elmentem. Mit kellett volna csinálnom? Megbocsátani és elfelejteni ezt az egészet? Hát nem tudom.

***

A fiúk 3 óra fele jöttek. Elmeséltem nekik, hogy ma találkoztam Honey-val.

-Tudom, hogy megcsalt, de ez bunkó volt. Egy síró, törékeny lányt csak úgy otthagyni...-Mondta Liam.
-Szerintem meg jó döntés volt. Hahó a csaj más fiúkkal dug. Ki tudja hányszor csalta már meg.-Akadt ki Louis.
-Nem zavar, hogy én is itt vagyok?-Néztem rájuk.
-Szerintem az lenne a legjobb, ha most elmennél hozzá és kibékülnél vele. Ő tényleg szeret téged! Neked is jobb lenne vele..Szerethető lány-Mosolygott Harry.
-Ja én azt bírom benne, hogy olyan vicces aranyos és tud főzni. Nekem egy ilyen lány lenne a főnyeremény. Mellette nem lehet unatkozni. Mindig visz egy kis színt az életedbe.-Nevetett Niall.
-De srácok, ha kiderül, hogy ezek ketten együtt vannak Honey-t zaklatni fogják a Directionerek. Ő nem olyan lány aki híres akar lenni.Eddig titokban tartottátok, de ez kitudódik.-Mondta Louis.
-Lehet, de még nincsenek együtt. De mindenre van megoldás. Nem kell a rajongóknak tudni, hogy együtt vannak.-Ötletelt Liam.
-Még mindig szeretem őt, de most veletek foglalkozom inkább. Az utóbbi időben kicsit eltávolodtunk és hiányoztok!-Mondtam. Mindenki mosolyogni kezdett.
-Na kajáljunk! Éhen halok.-Ugrott fel Niall és a konyhába szaladt.

*Honey szemszöge*

Azóta nem találkoztam Martinnal. Nem is zavar. Kétszer is lefeküdtünk. Azóta is írogat. Át kell hozzá mennem és meg mondani neki, hogy hagyjon békén.

***

-Szia szépségem.-Mosolygott Martin.-Gyere beljebb.
-Miért bujkálsz előlem?-Kérdezte. Közelebb lépett. Meg akart csókolni, de nem hagytam.
-Mi bajod van?-Kérdezte homlokát ráncolva.
-Martin figyelj. Én szeretlek, de csak barátilag.-Kezdtem.
-Nem értem...Ha csak barátként nézel rám akkor miért feküdtünk le kétszer is?
-Nem tudom. Magam alatt voltam...és bedrogoztam...Nem akartam. Én Zaynt szeretem.
-Nem! Te az enyém vagy. Nem fogom hagyni, hogy egy balfasz elcsábítson!
-Felejtsük el ezt a z egészet és hagyj békén.


*Martin szemszöge*

-Azt már nem! Hozzám tartozol!-Kiabáltam.
-Maradjunk barátok...-Mondta halkan.

Nagyon ideges voltam. Azt hittem, hogy tényleg szeret, de neki az a seggfej Zayn kell.

-Ha választhatnál Zayn-t vagy Coco-t választanád?-Néztem a szemébe. Látszólag teljesen összezavarodott.
-Válaszolj Honey!
-Hülye vagy! Válasszak az ex és a hallott ex pasim között.
-És ha azt mondom, hogy nem halt meg?
-Mi?
-El sem hiszem, hogy el tudnád rólam képzelni, hogy 19 évesen egy gyilkos vagyok. Nem öltem meg. Nem voltam rá képes.
-Ott voltam! Láttam! És a temetés...
-Nem ő volt benne. Tulajdonképpen üres volt az a kibaszott koporsó.
-Akkor ő hol van?
-Utoljára Magyarországon láttam.
-Nem vagy normális!-Mondta sírva.
-Szerinted megölném a legjobb haverom?
-Utált téged!
-Nem igaz. Legjobb haverok voltunk, de amikor bekerültél a képbe összevesztünk rajtad. Végül ő nyert és egyúttal téged is megnyert. Ha igazán szeretett volna akkor nem hagyja, hogy részt vegyél az üzleteibe.-Fájdalmat éreztem az arcomon. Erősen behúzott nekem egyet.

A legközelebbi tárgyat fogtam meg ás vágtam erőteljesen hozzá. Egy pohár volt ami a kezét kapta.

-Sa...sajnálom!-Mondtam, majd gyorsan odaléptem hozzá.-Nem akartam, de felidegesítettél. Kérlek  ne haragudj.

 Súlyos sérülést nem láttam rajta, kivéve, hogy vérzett. Olyan volt, mintha felvágta volna az ereit.  Rendbe raktam a sérülését.

-Tényleg sajnálom!
-Hagyj békén!-Monda és elment.


Egy balfasz vagyok. Elveszítettem azt a lányt akit igazán szerettem.


 

12.fejezet

Sziasztok.
Jó érzés olvasni a kommenteket.
Ez a rész ilyen össze vissza minden baromság.
Azért remélem tetszeni fog ^.^
A következő rész 2 komi után jön. :D
És sajnálom, de gyorsan, és reggel írtam.
[zombis hangulatom van]
Jó olvasást hozzá! :P

By: Honey

Nem hiszem el, hogy ezt tettem. Martin mellettem ült és próbált nyugtatni. Sírtam. Most békültem ki Zayn-nel és már megcsaltam. Ezt sohasem fogja megbocsátani nekem.

-Sajnálom.-Suttogta Martin.-Én tehetek mindenről.
-Szakítani fog velem.-Sírtam tovább.

Most undorodnom kéne Martintól? Nem! Nem csak ő csinálta. Én is benne voltam. És az a legszörnyűbb ebben az egészben, hogy még élveztem is. De Zayn-nel sokkal jobb volt mint Martinnal.

-Menj haza.-Mondta.
-Mi?-Néztem rá könnyes szemmel.
-Szabad vagy. Menj haza.És ha bármi baj van csak hívj fel!
Visszaadta a telefonomat.

Martin különleges srác. Pár hete még meg akart öli, most meg ....
Különleges? Inkább elmebeteg.

-Hazaviszlek.-Mosolygott.
-Köszönöm. És a mai nap...
-Tudom...Meg sem történt. Még akkor sem, ha nagyon jó volt.

Halványan elmosolyodtam. Beszálltunk Martin kocsijába. Ő gázt adott és indultunk is Liam-hez. Az úton mindent át tudtam gondolni. Nem fogok Zayn előtt titkolni semmi. Visszaköltözök a saját házamba és elfelejtem Zayn-t. Nem fog megbocsátani. Ebben biztos vagyok.

A kocsi befékezett és megállt.  Kiszálltam és Martin is. Kérdőn néztem rá.

-Nem hagyom, hogy bántson!-Mondta biztatás képen.
-Ha meg lát, hogy velem vagy téged fog bántani!
-Már mindegy.

Együtt indultunk az ajtó felé. Félénken nyomtam le a kilincset és nyitottam ki az ajtót.

-Liam? Zayn? Itt vagytok srácok?-Kiáltottam. Nemsokára mind az öt srác előttem állt és ölelgettek.
-Ez meg mit keres itt?-Mérte végig Zayn Martint.
-Hazahoztam. Szívesen!-Mondta.
-És te hol voltál?-Kérdezte idegesen.
-Martinnál...
-És a telód?
-Lemerült...-Mondtam könnyes szemmel.
-Ne sírj.-Ölelt át Zayn.

-Akkor rám itt nincs szükség. Sziasztok.-Köszönt el Martin.
Eltátogtam neki egy 'köszönöm'-öt. Ő csak rám mosolygott és lelépett.

Amikor megfordultam Zayn lekapott. Ajkait durván nyomta rá az enyéimre.

Hogy bűntudatom volt-e? Igen! Nagyon is.

-Beszélnünk kell.-Mondtam elfojtott hangon.
-Sétáljunk...

A parkhoz mentünk ott leültünk a padra.

-Mond csak.-Mosolygott.
-Elsőnek is... elköltözök. Vagyis inkább vissza az én saját házamba.-Mondtam.
-Mi te most egy...
-Nem fogod megbánni, mert ami most jön azon kéne kiakadnod!

Kíváncsian nézett rám. Nagyot sóhajtottam. Muszáj neki elmondanom!

-Én...Le...
-Mond már!-Mondta türelmetlenül.
-Nem bírom.-Sírtam.
-Hé. Nekem mindent el mondhatsz.-Mosolygott.
-Szakítani fogsz velem.-Mondtam még mindig sírva.
-Ugyan már. Olyan nagy dolog nem lehet, hogy szakítsak veled.-Simított végig a hátamon.
-Megcsaltalak.-Suttogtam.

*Zayn szemszöge*

-Mi?-Kérdeztem dühösen.
Nem válaszolt csak sírt tovább.
-Kivel?
-M...Martinnal.-Suttogta.

Amikor meghallottam a nevét mintha villám csapott volna belém. Egyenesen a szívembe.

-Megölöm!-Mondtam, majd felálltam.
-Ne!-Állt elém Honey.
-De megerőszakolt az a seggfej!
-Nem. Én is annyira akartam, mint ő!-Mondta könnyes szemmel.

-Igazad volt. Tényleg szakítunk!-Mondtam undorodva, majd elsétáltam. Amikor már Honey kikerült a látási szögemből rohanni kezdtem haza.

*Harry szemszöge*

Át mentem Zayn-hez, mert nála maradt pár DVD-m. Az ajtó nyitva volt, úgyhogy kopogás nélkül bementem.
Az ágyán feküdt. Sírt, közben cigizett. Az egész szoba korom sötét volt.

-Mi van veled haver?-Kérdeztem. Közelebb mentem hozzá.
-Mi történt?-Fogtam meg a vállát.
-Megcsalt. Az a ribanc megcsalt!-Mondta.
-Mi? Kivel? Nem lehet, hogy valamit félreértettél?
-Nem. Nyíltan közölte, hogy lefeküdt Martinnal. Ás képzeld nagyon jó szex lehetett.
-Uh...sajnálom.
-Megbíztam benne. Meg is haltam volna érte. Ő meg csak kihasznál. Hülye kis kurva.
-Nyugodj meg. Beszéljétek meg és...
-Nem! Nem fogok neki megbocsátani, még akkor se, ha térden állva könyörög.


*Honey szemszöge*

Végre a saját lakásomban vagyok. Itt senki sem találhat meg. Úgy bőgök itt egy magamban ahogy csak akarok. 2 óra sírás után a szemeim elnehezültek. Álomba sírtam magam.


***


-Hé csajszi ébredj már!-Kiabálta egy ismerős hang.
-Jézusom Martin te mit keresel itt?-Kérdeztem.
-Szakítottatok?
Bólintottam egy aprót.
-Bulizunk.-Jelentette ki egyszerűen.
-Kösz nem...
-Öltözz át és indulunk. Jobb kedved lesz.

Semmi kedvem nem volt buliba menni. Az órára pillantottam. 21:45  Sietősen átöltöztem. Bementem a fürdőszobába. Borzasztóan néztem ki. Az arcom falfehér volt, a szemem szinte vörös volt. Úgy néztem ki, mint egy bedrogozott állat. Sminkel próbáltam magamon segíteni kisebb-nagyobb sikerrel.

***

-Szar ötlet volt eljönni!-Mondtam Martinnak.
-Nyugi már. Jó lesz. Tessék ez segíteni fog ellazulni.-Nyomott a kezembe egy dobozt.  Tabletták voltak benne. Gondolkodás nélkül vettem be egyet. Innentől indult be a buli

 












*Reggel*

Iszonyatos fejfájásra keltem. Egy ágyban feküdtem. Semmire sem emlékeztem. Ki akartam szállni, de egy kéz visszarántott és valaki megcsókolt.

-Jó reggelt.-Köszönt.
Nem tudtam megszólalni a csodálkozástól.
-Jó volt az este.-Mosolygott.
-Lefeküdtünk?-Kérdeztem halkan.
Vigyorogva bólintott.
-Nagyokat nyögtél.-Nevetett.

11.fejezet

Sziasztok.
Mostanában nagyon sok időm van,
úgyhogy úgy gondoltam hozok még egy részt.
Remélem tetszeni fog.
Jöhetne hozzá pár komi.
Jó olvasást!

By: Honey :)

Reggel csörömpölésre ébredtem. Kiugrottam az ágyból. Az ajtó nyitva volt és a zaj felé vettem az irányt.

-Te meg mit csinálsz?-Nevettem.
-Éhes vagyok! Inkább segíts.-Nyújtotta a kezét martin, mire én felsegítettem őt a földről.
-Ne már hogy tudsz főzni.-Nevettem tovább.
-Hát muszáj volt megtanulnom...a szüleim miatt....
-Ismerős...
-A te szüleid is...meghaltak?-Kérdezte suttogva.
-Igen...

-Na inkább segíts kaját csinálni!

Félre ismertem volna? Ugyan azok a gondjaink vannak...

-Martin...mi volt az a tegnapi?-Kérdeztem.
-Mire gondolsz?-Nézett rám.
-Hogy bárcsak tudnám az igazat...
-Te tényleg nagyon kíváncsi vagy.-Mosolygott.-Majd este elmondom.
-És meddig akarsz fogva tartani?-Kérdeztem.
-Nem tudom...De jó buli.-Nevetett.
-Beteg vagy!-Nevettem én is.
-Nem! A doki azt mondta, hogy makk egészséges vagyok.-Vigyorgott.

Megreggeliztünk. Hű Martin tényleg tud főzni.

-Jobb lett mint vártam.-Mosolygott.-Na és mit szeretnél ma csinálni?
-Mit szabad csinálnom?
-Hát tulajdon képen semmit...
-Nagy a választék..Nem tudom..Menjünk bulizni.
-Az rossz ötlet.
-Miért?
-Mert szinte mindenhonnan kitiltottak.
-Gratulálok. Akkor inkább mond el!
-Tényleg tudni akarod?
-Tényleg komolyan kérdezed?
-Tényleg.
-Hagyjuk abba. Összezavartál.
-Most kezdtük.
-Akkor sem értem.
-Sosem tudtam megérteni a nőket. 

-Soha nem is fogod. Na mond el!
-Gyere fel.

Követtem őt az emeletre.

-Azta rohadt de sötét van.-Mondta.-Gyere már.

Nem tudtam megmozdulni. Földbe gyökereztem.

-Mi van?-Kérdezte.
-Ki fogsz nevetni.-Mondtam.
-Nem foglak. Na mi az?-Mosolygott.
-Félek a sötétben.-Suttogtam.
-Nincs mitől félned.-Lépett hozzám közelebb, és kinyújtotta a kezét. Szégyenlősen elfogadtam, majd behúzott a sötétségbe. Leültetett az ágyra.

-M...most mit csinálsz?-Kérdeztem.
-Gyertyát gyújtok.-Mondta.

Kis idő múlta egy halvány fény jelent meg előttem. Nemsokára bevilágította az egész szobát.
-Nincs villany?-Kérdeztem.
-Régen volt, de aztán...eltűnt.-Mondta.
-Ok nélkül nem tűnik el semmi..
-Jól van...kidobtam az ablakon, de nem ezért vagyunk itt.

-Várj! Füst szag van!-Mondtam.-Martin! A pólód!-Sikítottam.
-Áááááá!-Kiabált, majd levette a pólóját ezzel megmutatva nekem szépen kidolgozott felsőtestét.
-Jól vagy?-Kérdeztem.
-Igen.-Nevetett, mire én is elkezdtem.
-Ez egyáltalán nem vicces!-Mondta.
Majdnem megfulladtam a nevetéstől. Martin elkapta a csuklóm és csikizni kezdett. Már a könnyeim is folytak.

-Gyönyörű vagy.-Mondta és abbahagyta. Egyre közelebb jött hozzám. Kék szeme egyszerűen elvarázsolt. Megcsókolt.
Nem volt elég erőm arrébb lökni. Sőt nem is akartam. Viszonoztam. Nagy csókcsatába kezdtünk.
Gondolom ti is tudjátok, hogy mi történt utána. Nem lett volna szabad lefeküdnöm Martinnal!

10.fejezet

Sziasztok életeim.
El sem hiszem, hogy már a 10.fejezetnél tartunk.
És 4 feliratkozó.
Válaszoljatok a kérdésekre! --->
Remélem tetszeni fog ez a rész.
Jó olvasást!

By: Honey :)

Ezt meg fogom bánni. Túl könnyen bocsátottam meg Zayn-nek. Nem kellett volna. Olyan hamar történt minden. Nem bírom tovább. Zayn nem érdemel meg. A legjobb lenne meghalni és hagyni, hogy boldog legyen Perrie-vel. Nem illek Zayn-hez.

-Jól vagy?-Nézett rám aggódóan Zayn.
-Mi?-Tértem vissza magamhoz.
-Jól vagy? Falfehér vagy.-Mondta.
-Haza akarok menni!-Sóhajtottam.
-Menjünk.-Mosolygott.
-Zayn, ha nem baj egyedül mennék...-Mondtam lehajtott fejjel.
-Azt hittem, hogy megbocsátottál...
-Igen...csak kéne...egy kis idő, hogy mindent át tudjak gondolni.
-Hát ha ezt szeretnéd...
-Köszönöm.-Suttogtam, majd arcon pusziltam.
-De majd én is megyek!
-Csak érezd jól magad.-Mosolyogtam.


*Zayn szemszöge*

Nem akarom őt elveszíteni. Ő az én mindenem! De most hazamegy....nélkülem...Ez mind Perrie hibája!
Visszasétáltam a fiúkhoz. Mindenki aggódó tekintettel nézett rám, kivéve azt aki mindezt okozta. Mosolygott.

-Ez most miért volt neked jó?-Kérdeztem, közben hangomat kicsit megemeltem.
-Jaj ne mond már, hogy komolyan szereted őt!
-Pedig igen. Jobb lenne, ha leszállnál rólam.-Mondtam szinte kiabálva.
-Neeeeem! Te az enyém vagy! Az enyém érted!?-Ordított.
-Nem vagy normális! Kezelésre szorulsz baszod!

Mérgesen elrohant és vele a többi lány is. Még egy ilyen ribanc nincs a földön az is biztos...

-Mi történt? Hol van Honey?-Kérdezte Harry.
-Hazament...-Válaszoltam.
-De minden oké köztetek nem?-Ült le mellém Louis.
-De..mindent megbeszéltünk...csak elment gondolkodni...
-Nyugi minden rendben lesz!-Biztattak.

Ha már így öten maradtunk lejátszottunk még egy meccset. 5óra fele indultunk haza Liam lakásához.

-Honey!-Mosolyogva rohantam fel szerelmemhez.
-Honey!? Merre vagy?
Át néztem mindent. De sehol senki.

-Srácok sehol sem találom!
-Nem lehet, hogy hozzád ment?-Kérdezte Liam.

Amilyen gyorsan csak lehetett beszálltam a kocsiba és indultam hozzám. Itt sem volt.
A sírás kerülgetett...eltűnt a barátnőm. A telóján is hívtam, de ki van kapcsolva. Visszamentem Liamékhez.

-Na?-Kérdezte Niall.
-Semmi...
-Haver ne sírj! Légy férfi!-Ölelt át.


*Honey szemszöge*

-Hol a francban vagyok?-Tértem magamhoz. Leütöttek. 

Martin vigyorgó tekintetével találkoztam.

-Jó reggelt szépség!-Mosolygott.
Nem tudtam megszólalni. Izgalmas ez a napom az egyszer biztos.

-Hol vagyok?-Kérdeztem.
-Nálam.
-Mi van most már az ember rablás a menő?

Csak nevetett.

-Hiányzik még?-Kérdezte. A vigyor eltűnt az arcáról.
-Hagyjuk ezt a témát. Miért hoztál ide?
-Nyugi nem bántalak! Beszélgetni szeretnék.
-Beszélgetni? Eddig meg akartál ölni!
-Szóval hiányzik Coco?
-Istenem hát persze, hogy hiányzik!
-Bárcsak tudnád az igazat.-Suttogta.
-Milyen igazat? Mit csináltál Martin?
-Ha el jön az ideje megtudod.-Mondta. Végig simított az arcomon, majd kiment.

Zaynt akartam hívni, de nem találtam a telefonomat. Furcsa ez a srác. Milyen igazat? A szoba végében lévő órára pillantottam. 20:16
Vajon feltűnt valakinek, hogy eltűntem? Ha más nem talán Zayn észrevette...

-Martin!-Kiabáltam.
-Igen?-Nyitott be.
-Miért?-Kérdeztem könnyes szemekkel.

Elém sétált és....megölet. Összezavarodtam. Nem tudom mi ütött belém, de visszaöleltem. Nem vagyok normális. Egy gyilkost ölelgetek.

-Nincs ablak.-Suttogtam.
-Hogy ki ne szökj.-mosolygott.-Aludj.

Most már tényleg nem tudom, hogy mi van. Martin kedves velem...Miért? Talán megváltozott.

Bemásztam az ágyba aminek Martin illata volt. Nem olyan erős férfi illat, hanem olyan kellemes.
Azt hiszem megbolondultam! Pár perc alatt elaludtam. 

9.fejezet

Sziasztok. Elsőnek is Kellemes Húsvétot.
Meghoztam a következő részt.
Jobb oldalt van egy kérdés...válaszoljatok rá :')
És iratkozzatok fel.
Jó olvasást! :D

By: Honey :)

-HAKUNA MATATA!-Ordibált Louis.
-Ennek mi baja?-Nevetett Zayn.
-Oroszlánkirályt nézett...-Válaszolt Harry.-Na és milyen volt a hétvége?
-Egész jó. Jól szórakoztunk. Igaz Honey?-Mosolygott rám Zayn.

'Jól szórakoztunk' A tegnapi napra tudtam csak gondolni, mert akkor tényleg jól szórakoztunk. Még most is alig tudom felfogni, hogy lefeküdtem Zayn-nel. Ő olyan csodálatos ember. Akkor meg miért jár velem?

-Honey!-Mozgatta kezeit előttem Harry.

-Mi? Ja...igen jól szórakoztunk.-Mosolyogtam.
-Őh...nekem ez kétértelmű.-Nézett rám Harry.
-Ajj fogd be!-Nevettem.
-Khm..pedig...ő...izé..-Akadozott Zayn
-Dugtatok?-Kérdezte meg Harry a már amúgy is nyilvánvaló tényt.
-Titeket nem zavar, hogy amikor Harry itt van csak a szexről tudtok beszélni?-Kérdeztem.
-Pasik vagyunk...Nem beszélhetünk csajos dolgokról.-Mondta Zayn.
-Dehogynem!-Vigyorgott Harry.-Jajj Zayn bébi nézd milyen dögös a rózsaszín körömlakkom.  Ah..elájulok magamtól olyan szexi vagyok. Máma megyünk és plasztikáztatunk jó? Imádlak bébiiii.-Mondta Vékony hangon. Előtört belőlem a röhögés.
-Betegek vagytok!-Mondtam, majd kimentem a konyhába ahol Niall is tartózkodott.

-Szia haspók.-Mosolyogtam.
-Imádom amikor ilyen beceneveket adtok nekem.
-Sajnálom...Akkor Szia Niall. Így jó?
-Tökéletes. Kaja kell?
-Nem, csak már nem bírtam ki őket.
-Most már érted min megyek keresztül. Amúgy ma megyünk kicsit focizni. Jössz?
-Hát...
-Na légyszi!
-Oké megyek, de nem fogok beállni.
-Jól van.

*Délután*

A fiúk végül rávettek, hogy én is beszálljak focizni. Csatlakozott még hozzánk Danielle, Eleanor és Eleanor egyik barátja Ashley meg valami Perrie. Hogy igazságos legyen csapatokat alkottunk. Én Harryvel, Niallel, Ashleyvel és Liammel voltam.
Nálunk én voltam a kapus a másik csapatban pedig Zayn. Tehát párok-párok ellen.
Végül 5-3-ra nyertünk.

-Ügyes voltál bébi.-Mondta Zayn és megcsókolt.
-Ki az a lány? Folyton minket néz. Ismered?-Biccentettem a fejemmel Perrie felé.
Sóhajtott egyet.
-Na jó...Ne akadj ki! Ő az ex barátnőm.
-Hogy mi bajod van? Te meghívtad az ex csajodat focizni?-Próbáltam suttogva kiabálni, de lássuk be ez képtelenség, de nem akartam, hogy hallják.
-Nem! De Danielle és Eleanor nagy spanok és hát Pez is a haverjuk..
-Pez? Már becézgeted is? Ez szép.
-Most féltékeny vagy?
-Nem!-Mondtam. Még hogy nem! Hát persze, hogy az vagyok!
-Édes vagy.-Mosolygott, majd átölelt.

-Sziasztok.-Köszönt nekünk a szőkeség.
-Perrie vagyok.-Nyújtotta a kezét abban a reményben, hogy elfogadom.
-Honey kérlek.-Suttogta a fülembe Zayn.
-Honey vagyok.-Fogadtam el végül.
-Na én most iszok egy kis vizet.-Mondta Zayn, majd ott hagyott Perrievel.
-Jó neved van.-Mosolygott.
-Köszi. A tied is tetszik.-Mondtam.
-Csak le ne nyúld, mint a pasimat!-Mondta. A hangába undort lehetett érezni.
-Nem nyúltam le. Ő hajtott rám!-Tájékoztattam.
-Mindig is rühelltem a ribancokat ahogy Zayn is. Nem tudom mit eszik rajtad. Úgy is visszaszerzem. Zayn az enyém.
-Mondjak valamit? Te csak egy...
-Hé csajok  visszajöttem. Miről dumáltatok?-Csendült fel Zayn angyali hangja a hátam mögül.
-Ó semmiről.-Nevetett kacéran Perrie, majd lágyan megérintette Zayn karját, de a kezét elfelejtette levenni róla.
Szívesen behúztam volna neki egyet, de akkor Zayn megutálna.

Nem bírtam tovább ott maradni. El kellett mennem.
-Hogy mi? Oké Harry megyek!-Kiabáltam, mintha Harry nekem szólt volna.
Gyorsan odafutottam a többiekhez. Inkább velük kezdtem el beszélgetni. Pár perc után Harry aggódó tekintettel nézet rám. Értetlenül néztem rá. Biccentet egyet a fejével Zaynék irányába.

Amikor odanéztem elállt a lélegzetem. A sírás kerülgetett. Gondolom ti is tudjátok, hogy vajon mit művelhettek ott. Kéz a kézben falták egymást.
Zayn gyengéden arrébb lökte Perriet, valamit mondott neki, majd felém nézett és futni kezdett én is így cselekedtem, csak az ellenkező irányba. Alig egy utcányit futottam, amikor Zayn elkapta a csípőmet.

-Ez nem az volt aminek látszik!-Mondta kifulladva.
-Mibe fogadunk, hogy most az jön, hogy: De Honey ő csókolt meg!-Mondtam. Nem is mert ordítottam.
-De Honey tényleg ő csókolt meg! Én csak téged szeretlek és senki mást.-Mondta.
Nem tudtam megszólalni. A könnyeim kezdtek hullani. Felnéztem Zayn-re akinek könnyes volt a szeme.
-Kérlek Honey!Bocsáss meg! Kérlek!-Könyörgött.
-És ha most megbocsájtok mikor fogsz újra félrelépni?-Kérdeztem suttogva.
-Soha! Ígérem soha! Kérlek Honey. Csak egy utolsó esélyt kérek.-Mondta még mindig könnyezve.
Az a ribanc azt mondta, hogy vissza fogja szerezni Zayn. De ezt mégsem hagyhatom. Ő az enyém!
-Az utolsó esély.-Mondtam alig hallhatóan.
-Szeretlek!-Mondta egy halvány mosoly kíséretében.
-Szeretlek.-Megcsókolt. Olyan volt, mint az első csókunk. Szenvedélyes, lassú, és beleremegtem. Imádtam.