! :)

Heló mindenki.

Mivel befejeződött a blogom arra gondoltam, hogy csinálok egy újat. Ha gondoljátok nézzetek bele. Ezt a blogon nem szeretném elkapkodni, úgy ahogyan ezt. Remélem tetszeni fog. 

Itt a blog: Hope

19.fejezet

...Az utolsó rész...

*10 év múlva*

A turné jól sikerült. A fiúk híresebbek, mint valaha. Nehéz volt az a 9 hónap, amit egyedül kellett töltenem, de túléltem, és Zayn is. A távkapcsolat nem is olyan nehéz. De talán nekünk az könnyítette a dolgunkat, hogy igazán szeretjük egymást. És, hogy most mi van velünk? 5 éve élünk boldog házasságban. Ami azt illeti mindjárt el is késem. Most van az évfordulónk, és Zayn vár egy étteremben.
 -Szia szívem.-Köszönt egy csókkal, majd helyet foglaltunk egy asztalnál.-Boldog évfordulót.-Nyitotta ki a pezsgőt, majd töltött mindkettőnknek.
Nem változott. Ő ugyan olyan, mint amilyen volt. Vicces, kedves, romantikus, nagyon helyes és még mindig szeret. De még is...van itt valami amit el kell neki mondanom. De nem tudom, hogy kezdjek hozzá. Mit fog majd mondani? Azt hiszem jobb, ha várok vele...legalább az este végéig.
 Az étel nagyon finom volt. Nem is tudom, hogy mivel érdemeltem ki.
Vacsora után kimentünk az étterem udvarára. Gyönyörűen ki volt világítva. Gyertyák, lámpák mindenütt. Csodálatos volt.
-Emlékszel még, hogy hogyan is ismertük meg egymást?-Mosolygott Zayn.
-Igen. Az felejthetetlen. De remélem te is emlékszel rá.
-Még szép. Életem legfontosabb dátuma.-Nevetett fel. Nagyon aranyos volt tőle minden.
-Zayn, ez egyszerűen csodálatos.
-Tényleg?-Nézett rám csillogó szemekkel.
-Igen. Minden olyan gyönyörű.-Mondtam, majd lágyan megcsókoltam. Minden csókunk olyan, mintha az első lenne.
-Te vagy a tökéletes édesem.-Simított végig az arcomon.
Mosolyogva néztünk egymásra.  Itt a pillanat. El kell neki mondanom.
-Zayn...mondanom kell valamit.-Néztem a szemébe.
Kíváncsinak tűnt, de sajnos nem tudtam neki elmondani, mert meghallottam egy ismerős kis 'kolomp' zenét. A másik pillanatban Harry, Niall, Liam és Louis rohant ki az ajtón. Lepasszoltak Zayn-nek egy mikrofont. Niall a gitárján kezdett játszani. Leültem a lépcső szélére és hallgattam amint a srácok a What Makes You Beautiful-t énekelték. Többször is elérzékenyültem az előadás közben. A szám végén a fiúk visszarohantak az épületbe. Csak Zayn és én maradtunk, na meg a mikrofon. Zayn leült mellém és énekelni kezdte a Last First Kiss-t.
-Had legyek a te utolsó első csókod.-Fejezte be, majd megcsókolt. Hosszú perceken át néztük egymást. Gyönyörű volt minden.
-Mit is akartál mondani?-Kérdezte fürkésző tekintettel. Tehát most, vagy soha. De ezt muszáj tudnia. Nagy levegőt véve belekezdtem...
-Zayn én...-Sóhajtottam. Zayn csak angyalian mosolygott...
-Terhes vagyok.-Mondtam ki végül.

...Vége...

18.fejezet

Hey! Ez egy nagyon rövid rész lett, de csak azért, mert
egy darabig el fogok tűnni.
Mind1 jó olvasást :)

By: Honey :)

*Reggel*
Amikor felkeltem Zayn még javában aludt. Én a mellkasán feküdtem. A telefonom csipogni kezdett. Lassan kiszálltam az ágyból, majd megnéztem.

''Feladó: Martin

Akkor ma 11-kor a reptéren. Remélem nem felejtetted el. ;) Xx''

Na igen a mi kis utazásunk...Zaynnek is el kéne mondani. Nem fogja megengedni. Ordítani fog, azt meg nem akarom...

-Szeretlek.-Ölelt át hirtelen hátulról.
-Azt hittem még alszol.-Mosolyogtam.-Figyel...Mondanom kell valamit.
-Igen?
-Tudod Bonnie a legjobb barátnőm és Magyarországra költözött. Az nincs olyan messze és gondoltam meglátogatnám...
-Bonnie? Még sosem meséltél róla.
-Mert még nem kérdezted...
-Ha neked ennyire fontos akkor rendben.-Mosolygott.
-Köszönöm. Ma 11-kor indul a gépem.
-11? Úúú...Próbám lesz...
-Nem baj. Akkor egyedül megyek.
-És mikor jössz?
-Csak pár nap. Sok mindent kell pótolnom vele.
-Rendben, de nekem már most mennem kell.-Mondta, majd kiugrott az ágyból és gyorsan felöltözött.
-Sajnálom...-Mondta.
-Ugyan semmi. Egyedül is boldogulok.-Mosolyogtam rá.
-Majd jövök.-Mondta, majd megcsókolt.
-Szia.-Kiabálta az ajtóból.

Ez gyorsan ment...Nem akartam neki hazudni, de ha megtudja, hogy a régi halott pasimhoz megyek, aki lehet, hogy él akkor...akkor...nem tudom, hogy mi lesz, de nem lesz egy leányálom.

***

-Na végre!-Mondta Martin. Azt hittem, hogy már nem is jössz. A csaj a mikrofonba, már mondta, hogy kezdjük meg a felszállást.
Beálltunk a végtelen hosszú sorba. El se hiszem, hogy ezt teszem. Tulajdon képen miért is vagyok itt? Hisz Coco átvert, megalázott, tönkretett. Zayn pedig felsegített engem még mielőtt teljesen összetörök. Szeretem őt, de akkor miért csinálom ezt?
Aztán jött a felvilágosodás.
-Nem tudom megtenni!-Jelentettem ki idegesen.
-Mi? Miért?-Nézett rám Martin.
-Mert szeretem Zaynt.
-Akkor meg mire vársz? Menj.-Biztatott. Úgy tettem ahogy mondott. Kirohantam a nagy épületből és egyenesen a próbateremig futottam. A srácok a színpadon álltak és gyakoroltak. Felsiettem és Zayn nyakába ugrottam. Szorosan öleltem őt, és nem akartam elengedni.
-Szeretlek! Nagyon szeretlek!-Ennyit tudtam mondani, de ezt teljes szívemből.
-Én is szeretlek.-Mondta, majd megcsókolt.

Azt hiszem, hogy ez volt életem legjobb döntése. Zayn mellett biztonságban vagyok. Senki nem bánthat, mert ő itt van nekem, és nagyon szeretem.
-Nem  barátnődnél vagy?-Mosolygott.
-Te sokkal fontosabb vagy nála.
Zayn édesen mosolygott, majd újra megcsókolt. Hallottam ahogy Louis mond valamit, de nem értettem tisztán.
-Srácok. Azt hiszem most haza megyek.-Mosolygott.
-Mi? Zayn ugye tudod, hogy egy hónap múlva kezdődik a turné?
-Igen, de ez most a szabadnapom.-Mondta, majd kéz a kézben indultunk haza.

   

17.fejezet

Sziasztok.
17.fejezet *___*
Remélem tetszeni fog.
Kéne pár komi! :)
Jó olvasást. :D

By: Honey :)

Utálom! Utálom, hogy vele maradt! Utálom, hogy nem jött velem! Utálom, hogy azt érezteti, hogy már nem vagyok neki fontos! Utálom ezt az érzést!
Felkaptam magamra egy csőnadrágot és egy egyszerű pólót, majd lementem a földszintre. Az egész ház üres volt. Zayn gondolom még a kórházban van...Leültem a kanapéra tv-t nézni, de nem igazán tudtam koncentrálni a filmre. Zaynen kattogott az agyam, azután Martinon. Eszembe jutott, hogy mit mondott. Bepötyögtem a számát a telómba és már hívtam is.
-Igen?-Szólt bele reggeli rekedtes hangján.
-Honey vagyok. Egy óra múlva a parkban találkozunk. Ne késs!-Majd leraktam.
Hogy hülyeség volt-e? Fogalmam sincs, de minden képen tudni akarom az igazat!

Fél 11 fele indultam el a parkba. Martin már ott volt. Mosolyogva fogadott. egy-egy puszit adott az arcomra.
-Mi volt olyan sürgős?-Mosolygott.
-Komolyan mondtad?-Kérdeztem.
-Mit?
-Él még?
-Coco? Igen. Budapesten lakik.
-Oda megyünk!
-Meg vagy húzatva?
-Kérlek! Muszáj látnom őt! Martin.
-Mikor indulunk?
-Áááá tényleg? Köszönöm!-Mondtam, majd megöleltem.
-Egy feltétellel.
-Nem fekszek le veled!
-Nem is ezt akartam kérni.-Nevetett.
-Akkor?
-Gyere el velem fagyizni.-Mosolygott.
-Oké, de akkor holnap megyünk!
-Jó.

Elmentünk fagyizni, azután felmentünk Martinhoz és lefoglaltuk a repülőjegyeket.

-Akkor holnap a reptéren.-Mosolygott Martin.
-Igen. De el ne késs!-Megöleltük egymást, majd hazamentem.

***

Benyitottam az ajtón. Korom sötét volt bent.
-Zayn?-Mondtam halkan. Még mindig félek a sötétben. Elmásztam a villanykapcsolóig.
-Hol voltál?-Ugrott elém Zayn. Úgy megijedtem tőle, hogy hátraestem. Zayn mosolyogva felsegített.
-Szóval hol voltál?-Kérdezte sokkal mélyebb hangon.
-Csak sétáltam. Te mikor jöttél?
-Úgy 11 fele, de nem voltál itthon. Komolyan 5 órán át sétáltál? Hol voltál?-Hangja keserű és félelmetes volt.
-Miért olyan hihetetlen? Igen elmentem sétálni és találkoztam egy régi barátommal. Elmentünk fagyizni és eldumáltuk az időt!-Mondtam a szokottnál kicsit hangosabban.
-Ki volt az a 'régi barát'?
-Semmi közöd hozzá!-Kiabáltunk mindketten.
-De igenis van közöm hozzá! Az én csajom vagy!
-Miért akarsz minden áron birtokolni?
-Mert szeretlek!
A padlót bámultam. Nem mertem a szemébe nézni. Zayn gyengéden nekilökött a falnak. A két kezét a fejem mellett támasztotta.
-Én is szeretlek.-Néztem könnyes szemébe. Gyönyörűen csillogott. Egyik kezével letörölte az én könnycseppjeimet. Még jobban nekinyomott a falnak és édesen megcsókolt. Haját piszkálgattam, ő meg a csípőmet markolászta. Az ölébe kapott és felrohant velem. A többi meg   18+   

16.fejezet

Sziasztok.
Meghoztam az új részt.
Remélem tetszeni fog.
Nem ártana pár komi. :)
Jó olvasást.

By: Honey :) 

***
-Zayn éhes vagyok.-Mondtam, közben a kanapén nyűglődtem.
-Rendeljünk pizzát?-Kérdezte.
-Jó lenne...
-Jól van. Akkor rendelek rendben?-Mosolygott.
-Életmentő vagy. Imádlak.-Kuncogtam.

***

Megettük a pizzát azután mind a ketten lefürödtünk. Persze nem egyszerre. Zayn még fürdött ezért elő vettem a laptopomat. Felmentem twitterre és olvasgatni kezdtem a nekem írt üzeneteket. Voltak akik azt írták, hogy aranyosak vagyunk együtt, de persze a fenyegető üzenetek sem maradtak el. Nem vettem őket komolyan, mert Zayn mondta, hogy ez lesz.

-Mit csinálsz édesem?-Jött be a szobába Zayn. Kicsit megugrottam amikor megszólalt.
-Nem akartalak megijeszteni.-Mondta, közben leült az ágy szélére. Csak egy törölköző volt rajta, ami gondosan meg volt kötve a hasa alatt ezzel eltakarva férfiasságát.
-Semmi baj.-Mosolyogtam.-Csak felmentem egy kicsit Twitterre.
-Úúú...És mit írtak?
-Hát igazság szerint rosszabbra számítottam..Mondhatni egész kedvesek.-Mosolyogtam.
-Akkor minden rendben.-Mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Szeretlek édesem.-Mondtam, közben végigsimítottam bicepszén.
-Játszani akarsz?-Kérdezte szemöldök húzogatva.
-Lehet.-Kacsintottam.

Zayn közelebb hajolt hozzám és egy édes csókot nyomott ajkaimra.
-Akarlak.-Suttogta.
Rutinszerűen rántotta le rólam a pizsamámat,majd rám mászott.
Telefoncsörgés zavarta meg az idilli pillanatunkat.

-Mi van?-Szólt bele idegesen Zayn. -Hogy mi? Nem! Az nem lehet. Te jó isten....hol? Oké. 5 perc és ott vagyunk. Csá.-Rakta le, majd idegesen felém fordult.
-Mi történt?-Kérdeztem rémülten.
-Perrie.
-Mi van vele?
-Kórházban van.-Mondta, közben öltözni kezdett.
-Mi történt vele?-Kérdeztem.
-Mindent elmondok, csak gyere már.-Mondta idegesen.

Amilyen gyorsan csak tudtam felöltöztem és indultunk a kórházba. Perrie öngyilkos akart lenni...

-Ne vegyem át?-Kérdeztem Zayn-t. Erősen szorította a kormányt. A keze egy kicsit remegett. Aggódtam érte.
-Nem kell.-Mondta harsányan.
-Zayn állj meg és átveszem.
-Mondom, hogy nem kell.-Ordított. Kicsit megijedtem.
-Sajnálom csak...
-Hagyjuk.-Mondtam, majd elfordítottam a fejem. A sötét, kihalt utcákat kezdtem vizsgálni.
Tulajdonképpen Zayn-t miért is érdekli annyira Perrie?

-Itt vagyunk.-Mondta Zayn és már ki is szált a kocsiból. Követtem őt.

A recepción azt mondták, hogy Perrie a 6. emeleten van a 301-es szobában.
Zayn a lépcsőt választotta, míg én inkább megvártam a liftet. Nyugodtan haladtam felfele, közben valami hülye zenécskét dúdolásztam.
-Ó megérkeztem.-Jelentettem ki magamnak. Apró léptekkel kerestem meg Perrie szobáját.

-Szia. Hogy vagy?-Kérdeztem állmosollyal az arcomon-
-Ez meg mit keres itt?-Nézett rám nagy szemekkel.
-Hol van Zayn?-Kérdeztem.
-Elment, mert megszomjaztam.
-Ó már csicskáztatod is?
-Te miért is vagy itt?
-Csak nem hitted azt, hogy dobni fog engem csak azért, mert majdnem meghaltál. Amúgy hogy csináltad? Felvágtad az ered? Begyógyszerezted magad?
-Nem akartam öngyilkos lenni. Véletlen volt. Kiestem az ablakból.
-Tudlak sajnálni...

-Itt a vized.-Nyitott be Zayn. Gyengéden arrébb lökött, hogy oda férjen a szőkeséghez. Egy homlokpuszi kíséretében odaadta neki a vizet. Ismerős ez a homlokpuszi. Zayn nekem is ugyan ilyet szokott adni.

-Hát Perrie nagyon örültünk, de megyünk haza.-Mondtam, és már indulni is akartam.
-Mi? De még csak most jöttünk.-Mondta Zayn.
-Igen és már megyünk is.
-Várj már.-Ragadta meg a kezem és szorosan a falnak szorított.-Maradjunk még...
-Maradj, ha akarsz, de én haza megyek!
-Honey kérlek...
-Szia Zayn.-Mondtam és otthagytam.

Fogtam egy taxit és hazamentem. Visszaöltöztem a pizsimbe és befeküdtem az ágyba.
Haragudtam Zaynre. Lejátszódott előttem az összes boldog perc amit vele töltöttem. Az első találkozás. Az első csók. Az első szex. Sírva aludtam el... Rossz volt Zayn nélkül. Nagyon rossz!

15.fejezet

Aloha! Kövi rész. :D
Kicsit fáradt vagyok, és hát ez ilyen lett.
Jó olvasást.
Kövi rész 2 komi után jön. :P
UI.: Nagyon szeretem az olvasóimat! :DD <3

By: Honey. :D

-Járok Honey-val.-Mosolygott Zayn.
-Ezt rendesen elintézted.-Röhögött Louis.
-Hogy érted?-Nézett rá a barátom.
-Járok vele. Ki kér kaját.-Nevetett torz hangon.
-Kaja? Hol? Ugrott fel Niall.

Mind a két kezemmel eltakartam az arcomat.

-Szóval együtt vagytok?-Kérdezte mosolyogva a műsorvezető.
-Igen.-Mondtuk egyszerre Zaynnel amin elmosolyodtam.
-Hát akkor itt nagy a szerelem.-Mosolygott a nő.
-Ja néha túlságosan is!-Kiabált Harry.
-De csak néha.-Mosolygott rám Zayn.
-Inkább mindig.-Mondta Liam.

-És hogy ismerkedtetek össze?-Mosolygott a műsorvezető.
-Egy koncert után indultunk haza amikor megpillantottam Honey-t. Már akkor elvarázsolt.

kezemmel próbáltam takarni a rákvörös képemet. Kisebb nagyobb sikerrel.


***

Jól éreztem magam ott. Mindenki nagyon kedves volt. Nem erre számítottam.
-Megkíséreljek felmenni Twitterre?-Néztem Zayn-re.
-Fogalmam sincs. Elég erős vagy?-Kérdezte.
-Inkább majd holnap. Mit csináljunk?-Mosolyogtam.
-Üljünk a kanapén és nézzük a tv-t.
-Oké akkor sétálunk!
-Ahhh nee!
-Dede úgyhogy emeld fel az aranyos kerek segged a kanapéról aszt gyere.
-Aranyos a seggem?-Röhögött.
-Séta van béi!
-Megyek.-Sóhajtott, majd felállt. Lehajolt, hogy felvegye a cipőét.
-És igen aranyosan jó segged van.-Markoltam bele. Zayn egy kicsit felugrott.
-Séta helyett mást is csinálhatnánk.-Kacsintott.
-A-a. Most nem. Séta!-Nevettem.

Kézen fogva indultunk el a park felé. Egy páran megnéztek minket. Most valahogy nem zavart. Zayn-nel akartam lenni.
Leültünk egy padra és beszélgetni kezdtünk.

-Szia Zayn.-Lépett oda hozzánk egy 14 éves lány.-Kérhetek egy képet.
-Szia. Hát persze.-Pattant fel Zayn és átkarolta a lányt. Bepózoltak és a vakuvillanás után jött az autogram osztás. Több, mint 20 tini ugrált Zayn körül. Sajnálkozva nézett rám barátom. Mosolyogva legyintettem egyet.

-Szia. Te vagy Zayn barátnője?-Nézett rám egy 12 év körüli szőke kislány.
-Szia. Igen.-Mosolyogtam.
-Vá de jó neked. Így kihasználni Zayn-t...gratulálok. Miattad változott meg. Hülye ribanc. Rémélem belefulladsz  egy kanál vízbe!-Mondta, majd elment. Kikerekedett szemekkel figyelte a történteket. Nem akartam itt maradni. El akartam tűnni. Zayn most úgy sem figyel. Itt az idő. Rohanni kezdtem. Fogalmam sincs, hogy merre, csak futottam. Visszapillantottam Zayn-re akit lefoglalt a sok rajongó.

Valami lepukkant játszótér féleségnél kötöttem ki. Próbáltam felmászni az egyik tölgyfára, de lecsúszott a lábam, így lett egy csúnya horzsolásom. Nagy nehézségek árán, de felmásztam. A lábamat lefelé lógattam.

Kb. 10 percig lehettem ott amikor valaki megfogta a bokámat. Nagyot sikítottam.

-Nyugi csak én vagyok.-Mosolygott Zayn, majd ő is felmászott és a velem szemben lévő ágra telepedett.
-Miért mentél el?-Kérdezte.
-Nem tudom...Nagy volt a tömeg, a párás levegő, és a sikoltozó rajongó. Ó és egy 12 éves kislány szerint egy ribanc vagyok és, hogy meg kéne fulladnom egy kanál vízben...és mert már nem akartam ott maradni.-Magyaráztam.
-Jaj kicsim. Tudtuk, hogy nem lesz könnyű, de ez csak egy kis ideig fog menni. Ők nem is rajongók. Szeretlek nagyon, és senki nem állhat közénk.-Mondta mosolyogva.
-Szeretlek.-Suttogtam.
-Menjünk haza.-Nyújtotta felém a kezét, amit én örömmel fogadtam el. Lemásztunk a fáról és kéz a kézben indultunk haza.

14.fejezet

Sziasztok.
Itt a következő rész.
Bocsi, de nem tudok +18-ast írni ><
Ilyet ne is várjatok! Vagy talán lesz, de nem most.
Elég rendesen félbe hagytam ezt a fejezetet, de csak ennyire volt időm.
Sajnálom, de azért jó olvasást. Jól esne pár komi, de tényleg. Szeretlek titeket! <3
Amúgy köszönöm szépen a fejlécet Directioners Hungary-nak.
Nekem nagyon tetszik. <3 :DD

By:Honey :)

*Honey szemszöge*

Otthon ültem az ágyon és a sebemet nézegettem. Csengettek. Unottan mentem ajtót nyitni. Azt hittem, hogy Martin az, de nem. Zayn volt. A pillangók a hasamban tomboltak. Hülyén vigyorogtam rá.

-Szia.-Köszönt mosolyogva.
-Szia. um..gyere beljebb.
-Köszi.

A kanapén ültünk. Nem szóltunk egymáshoz. Beállt a kínos csend.

-Tulajdon képen azért jöttem, mert...Umm..Azért mert...
-Zayn én tényleg nagyon sajnálom. Nem akartam ezt tenni veled. Meg tudom érteni, hogy egy ribancnak nézel, de tényleg sajnálom. Téged szeretlek és nem őt. Egy elbaszott seggfej vagyok!-Mondtam könnyes szemekkel.
-Ne mondj ilyet.-Lépett oda hozzám és szorosan megölelt.-Te egy igazi kincs vagy.
-Tudom, hogy utálsz...
-Nem utállak. Ez az én hibám. Nem kellett volna hagynom, hogy egyedül menj haza, de nekem csak a foci számított. Én szeretlek bébi.-Mondta suttogva.
-Haragszol még?-Kérdeztem.
-Nyilván nem esett jól, de mindenki követ el hibákat és azt hiszem, hogy túlságosan szeretlek ahoz, hogy haragudjak.
-Té..tényleg?-Kérdeztem dadogva.

Nem válaszolt. Helyette ajkait az enyémnek nyomta. Nyelve átcsusszant az enyémhez. Hajába túrtam, ő a csípőmet markolászta ami hangos nyögésre kényszerített. Zayn belenevetett csókunkba.
Felkapott az ölébe és a hálószoba felé vitt.

Egy csodálatos estét töltöttem el Zayn-nel.

***

-Mi történt a kezeddel?-Kérdezte zavartan. Még mindig az ágyban feküdtünk.
-Semmi.-Takartam el a sebet.
-Honey kérlek. Azt hittem mindent megosztunk egymással, és nincsenek titkaink. Szóval?
-Át mentem Martinhoz megkérni, hogy szálljon le rólam. Veszekedtünk. Felpofoztam ő meg hozzám vágott egy poharat.-Mondtam.

Zayn feszülten hallgatta amit mondtam. Egy kicsit elgondolkozott valamin.

-Nem fogod bántani!-Mondtam határozottan. Mosolyogni kezdett.
-Zayn kérlek! Ne csináld! Ezzel semmi nem lesz jobb. Kérlek.-Könyörögtem.
Magához húzott és szorosan átölelt.
-Nyugi. Nem bántom.-Mosolygott dögösen.

-Zayn?
-Igen?
-Akkor mi most járunk?-Kérdeztem félénket.

Halkan felnevetett és megpuszilta a homlokomat.

-Igen. De csak ha nincs ellenvetésed.-Mondta rekedtes hanggal.
-Nekem ugyan nincs.-Mosolyogtam, majd újra megcsókoltam.
-Figyel. Arra gondoltam, hogy bemutatnálak a Directionereknek.
-Tényleg?-Mosolyogtam.
-Igen. Holnap meghívtak minket egy interjúra...te is jöhetnél.
-Komolyan mondod? És ha utálni fognak?
-De aranyos vagy. Attól félsz, hogy nem fognak szeretni? Téged csak imádni lehet. És ha tényleg Directionerek akkor örülni fognak, hogy boldog vagyok veled.


***

-Honey elkésünk!-Kiabálta Zayn.

El sem hiszem, hogy belementem ebbe. Szörnyen izgulok. Mi van, ha tényleg nem tetszek nekik? Ez annyira nem is érdekel. Jobban foglalkoztat az, hogy Zayn megbízik bennem. Be akar mutatni a rajongóknak, ami azt jeleni, hogy tényleg komolyan gondolja a kapcsolatunkat.

-Honey!
-Megyek már!-Kiabáltam.

Leszaladtam a lépcsőn közben a pulcsimmal bajlódtam. Nem figyeltem a lépcsősorra ezért az utolsó lécen elterültem.

-Még csak 8 óra lesz, de te már össze töröd magad? Na gyere.-Nyújtotta felém a kezét Zayn.
-Induljunk.-Mondtam, és az ajtó felé indultam.
-Kicsim, de ugye nem a nyuszis mamuszodba akarsz jönni?-Röhögött a barátom.

Lenéztem a lábamra. Ott álltam az ajtóban a rózsaszín nyuszis mamuszomban. Vigyorogva néztem Zaynre. Visszaszaladtam a cipőmért és már indultunk is.

***

A fiúk már bent ültek és beszélgettek a műsorvezetővel. Én egy széken ülve vártam őket.

-Zayn, ugye hoztál magaddal egy vendéget, igaz?-Kérdezte a nő.
-Igen, ez igaz.-Mosolygott az  előbb említett személy.
-Tát akkor nagy tapsot Honey Skarbeknek.

Amint meghallottam a nevemet felpattantam a székről. Szívem vadul dörömbölt. Mikor a többiekhez értem Zayn rám kacsintott, én meg leültem mellé. Csak a tömegre tudtam koncentrálni. Nagyon sokan voltak. Lámpa lázam lett. Zayn lágyan megszorította a kezem és rám mosolygott.

-Nos Zayn mi is lenne az a nagy bejelentés?-Mosolygott a műsorvezető.

13.fejezet

Heló mindenki.
Tudom, hogy 'kicsit' sokáig tartott mire meghoztam
az új fejezetet, de csak most
volt időm írni.
Minden hülyeséget összeírtam, de remélem
megfelel az ízléseteknek ><
Tényleg sajnálom, hogy megvárakoztattalak titeket
és engesztelés képen egy halom szart hozok.
...

By: Honey

*1 hónappal később*

*Zayn szemszöge*


Nem részletezném, hogy mennyire megbántott és átvert 'életem szerelme'. Meg már amúgy is kezdem megszokni, hogy nincs mellettem senki. Egyedül kelek/fekszek. A srácokkal hetente egyszer, ha találkozom. Kicsit elhanyagoltam őket ezért ma délután tartunk egy ilyen 'kan bulit', csak előbb le kell mennem a boltba egy kis kajáért.

***

A nasis részlegnél voltam amikor valaki nekem jött. A chips kiesett a kezemből.

-Sajnálom!-Csendült fel egy ismerős hang.-Nem tudom mi van ma velem. Talán bal lábbal keltem fel és...ah. Bocs.-Mondta.
-Semmi baj, de én most megyek. Szia.-Mondtam, és menni készültem.
-Várj!.-Mondta, majd közelebb lépett.-Csak azt akarom, hogy tudd én még mindig szeretlek. Nem tudom mi ütött belém, én nagyon sajnálom. Hiányzol Zayn.-Mondta könnyes szemekkel.
-Szia Honey.-Mondtam, és elmentem. Mit kellett volna csinálnom? Megbocsátani és elfelejteni ezt az egészet? Hát nem tudom.

***

A fiúk 3 óra fele jöttek. Elmeséltem nekik, hogy ma találkoztam Honey-val.

-Tudom, hogy megcsalt, de ez bunkó volt. Egy síró, törékeny lányt csak úgy otthagyni...-Mondta Liam.
-Szerintem meg jó döntés volt. Hahó a csaj más fiúkkal dug. Ki tudja hányszor csalta már meg.-Akadt ki Louis.
-Nem zavar, hogy én is itt vagyok?-Néztem rájuk.
-Szerintem az lenne a legjobb, ha most elmennél hozzá és kibékülnél vele. Ő tényleg szeret téged! Neked is jobb lenne vele..Szerethető lány-Mosolygott Harry.
-Ja én azt bírom benne, hogy olyan vicces aranyos és tud főzni. Nekem egy ilyen lány lenne a főnyeremény. Mellette nem lehet unatkozni. Mindig visz egy kis színt az életedbe.-Nevetett Niall.
-De srácok, ha kiderül, hogy ezek ketten együtt vannak Honey-t zaklatni fogják a Directionerek. Ő nem olyan lány aki híres akar lenni.Eddig titokban tartottátok, de ez kitudódik.-Mondta Louis.
-Lehet, de még nincsenek együtt. De mindenre van megoldás. Nem kell a rajongóknak tudni, hogy együtt vannak.-Ötletelt Liam.
-Még mindig szeretem őt, de most veletek foglalkozom inkább. Az utóbbi időben kicsit eltávolodtunk és hiányoztok!-Mondtam. Mindenki mosolyogni kezdett.
-Na kajáljunk! Éhen halok.-Ugrott fel Niall és a konyhába szaladt.

*Honey szemszöge*

Azóta nem találkoztam Martinnal. Nem is zavar. Kétszer is lefeküdtünk. Azóta is írogat. Át kell hozzá mennem és meg mondani neki, hogy hagyjon békén.

***

-Szia szépségem.-Mosolygott Martin.-Gyere beljebb.
-Miért bujkálsz előlem?-Kérdezte. Közelebb lépett. Meg akart csókolni, de nem hagytam.
-Mi bajod van?-Kérdezte homlokát ráncolva.
-Martin figyelj. Én szeretlek, de csak barátilag.-Kezdtem.
-Nem értem...Ha csak barátként nézel rám akkor miért feküdtünk le kétszer is?
-Nem tudom. Magam alatt voltam...és bedrogoztam...Nem akartam. Én Zaynt szeretem.
-Nem! Te az enyém vagy. Nem fogom hagyni, hogy egy balfasz elcsábítson!
-Felejtsük el ezt a z egészet és hagyj békén.


*Martin szemszöge*

-Azt már nem! Hozzám tartozol!-Kiabáltam.
-Maradjunk barátok...-Mondta halkan.

Nagyon ideges voltam. Azt hittem, hogy tényleg szeret, de neki az a seggfej Zayn kell.

-Ha választhatnál Zayn-t vagy Coco-t választanád?-Néztem a szemébe. Látszólag teljesen összezavarodott.
-Válaszolj Honey!
-Hülye vagy! Válasszak az ex és a hallott ex pasim között.
-És ha azt mondom, hogy nem halt meg?
-Mi?
-El sem hiszem, hogy el tudnád rólam képzelni, hogy 19 évesen egy gyilkos vagyok. Nem öltem meg. Nem voltam rá képes.
-Ott voltam! Láttam! És a temetés...
-Nem ő volt benne. Tulajdonképpen üres volt az a kibaszott koporsó.
-Akkor ő hol van?
-Utoljára Magyarországon láttam.
-Nem vagy normális!-Mondta sírva.
-Szerinted megölném a legjobb haverom?
-Utált téged!
-Nem igaz. Legjobb haverok voltunk, de amikor bekerültél a képbe összevesztünk rajtad. Végül ő nyert és egyúttal téged is megnyert. Ha igazán szeretett volna akkor nem hagyja, hogy részt vegyél az üzleteibe.-Fájdalmat éreztem az arcomon. Erősen behúzott nekem egyet.

A legközelebbi tárgyat fogtam meg ás vágtam erőteljesen hozzá. Egy pohár volt ami a kezét kapta.

-Sa...sajnálom!-Mondtam, majd gyorsan odaléptem hozzá.-Nem akartam, de felidegesítettél. Kérlek  ne haragudj.

 Súlyos sérülést nem láttam rajta, kivéve, hogy vérzett. Olyan volt, mintha felvágta volna az ereit.  Rendbe raktam a sérülését.

-Tényleg sajnálom!
-Hagyj békén!-Monda és elment.


Egy balfasz vagyok. Elveszítettem azt a lányt akit igazán szerettem.


 

12.fejezet

Sziasztok.
Jó érzés olvasni a kommenteket.
Ez a rész ilyen össze vissza minden baromság.
Azért remélem tetszeni fog ^.^
A következő rész 2 komi után jön. :D
És sajnálom, de gyorsan, és reggel írtam.
[zombis hangulatom van]
Jó olvasást hozzá! :P

By: Honey

Nem hiszem el, hogy ezt tettem. Martin mellettem ült és próbált nyugtatni. Sírtam. Most békültem ki Zayn-nel és már megcsaltam. Ezt sohasem fogja megbocsátani nekem.

-Sajnálom.-Suttogta Martin.-Én tehetek mindenről.
-Szakítani fog velem.-Sírtam tovább.

Most undorodnom kéne Martintól? Nem! Nem csak ő csinálta. Én is benne voltam. És az a legszörnyűbb ebben az egészben, hogy még élveztem is. De Zayn-nel sokkal jobb volt mint Martinnal.

-Menj haza.-Mondta.
-Mi?-Néztem rá könnyes szemmel.
-Szabad vagy. Menj haza.És ha bármi baj van csak hívj fel!
Visszaadta a telefonomat.

Martin különleges srác. Pár hete még meg akart öli, most meg ....
Különleges? Inkább elmebeteg.

-Hazaviszlek.-Mosolygott.
-Köszönöm. És a mai nap...
-Tudom...Meg sem történt. Még akkor sem, ha nagyon jó volt.

Halványan elmosolyodtam. Beszálltunk Martin kocsijába. Ő gázt adott és indultunk is Liam-hez. Az úton mindent át tudtam gondolni. Nem fogok Zayn előtt titkolni semmi. Visszaköltözök a saját házamba és elfelejtem Zayn-t. Nem fog megbocsátani. Ebben biztos vagyok.

A kocsi befékezett és megállt.  Kiszálltam és Martin is. Kérdőn néztem rá.

-Nem hagyom, hogy bántson!-Mondta biztatás képen.
-Ha meg lát, hogy velem vagy téged fog bántani!
-Már mindegy.

Együtt indultunk az ajtó felé. Félénken nyomtam le a kilincset és nyitottam ki az ajtót.

-Liam? Zayn? Itt vagytok srácok?-Kiáltottam. Nemsokára mind az öt srác előttem állt és ölelgettek.
-Ez meg mit keres itt?-Mérte végig Zayn Martint.
-Hazahoztam. Szívesen!-Mondta.
-És te hol voltál?-Kérdezte idegesen.
-Martinnál...
-És a telód?
-Lemerült...-Mondtam könnyes szemmel.
-Ne sírj.-Ölelt át Zayn.

-Akkor rám itt nincs szükség. Sziasztok.-Köszönt el Martin.
Eltátogtam neki egy 'köszönöm'-öt. Ő csak rám mosolygott és lelépett.

Amikor megfordultam Zayn lekapott. Ajkait durván nyomta rá az enyéimre.

Hogy bűntudatom volt-e? Igen! Nagyon is.

-Beszélnünk kell.-Mondtam elfojtott hangon.
-Sétáljunk...

A parkhoz mentünk ott leültünk a padra.

-Mond csak.-Mosolygott.
-Elsőnek is... elköltözök. Vagyis inkább vissza az én saját házamba.-Mondtam.
-Mi te most egy...
-Nem fogod megbánni, mert ami most jön azon kéne kiakadnod!

Kíváncsian nézett rám. Nagyot sóhajtottam. Muszáj neki elmondanom!

-Én...Le...
-Mond már!-Mondta türelmetlenül.
-Nem bírom.-Sírtam.
-Hé. Nekem mindent el mondhatsz.-Mosolygott.
-Szakítani fogsz velem.-Mondtam még mindig sírva.
-Ugyan már. Olyan nagy dolog nem lehet, hogy szakítsak veled.-Simított végig a hátamon.
-Megcsaltalak.-Suttogtam.

*Zayn szemszöge*

-Mi?-Kérdeztem dühösen.
Nem válaszolt csak sírt tovább.
-Kivel?
-M...Martinnal.-Suttogta.

Amikor meghallottam a nevét mintha villám csapott volna belém. Egyenesen a szívembe.

-Megölöm!-Mondtam, majd felálltam.
-Ne!-Állt elém Honey.
-De megerőszakolt az a seggfej!
-Nem. Én is annyira akartam, mint ő!-Mondta könnyes szemmel.

-Igazad volt. Tényleg szakítunk!-Mondtam undorodva, majd elsétáltam. Amikor már Honey kikerült a látási szögemből rohanni kezdtem haza.

*Harry szemszöge*

Át mentem Zayn-hez, mert nála maradt pár DVD-m. Az ajtó nyitva volt, úgyhogy kopogás nélkül bementem.
Az ágyán feküdt. Sírt, közben cigizett. Az egész szoba korom sötét volt.

-Mi van veled haver?-Kérdeztem. Közelebb mentem hozzá.
-Mi történt?-Fogtam meg a vállát.
-Megcsalt. Az a ribanc megcsalt!-Mondta.
-Mi? Kivel? Nem lehet, hogy valamit félreértettél?
-Nem. Nyíltan közölte, hogy lefeküdt Martinnal. Ás képzeld nagyon jó szex lehetett.
-Uh...sajnálom.
-Megbíztam benne. Meg is haltam volna érte. Ő meg csak kihasznál. Hülye kis kurva.
-Nyugodj meg. Beszéljétek meg és...
-Nem! Nem fogok neki megbocsátani, még akkor se, ha térden állva könyörög.


*Honey szemszöge*

Végre a saját lakásomban vagyok. Itt senki sem találhat meg. Úgy bőgök itt egy magamban ahogy csak akarok. 2 óra sírás után a szemeim elnehezültek. Álomba sírtam magam.


***


-Hé csajszi ébredj már!-Kiabálta egy ismerős hang.
-Jézusom Martin te mit keresel itt?-Kérdeztem.
-Szakítottatok?
Bólintottam egy aprót.
-Bulizunk.-Jelentette ki egyszerűen.
-Kösz nem...
-Öltözz át és indulunk. Jobb kedved lesz.

Semmi kedvem nem volt buliba menni. Az órára pillantottam. 21:45  Sietősen átöltöztem. Bementem a fürdőszobába. Borzasztóan néztem ki. Az arcom falfehér volt, a szemem szinte vörös volt. Úgy néztem ki, mint egy bedrogozott állat. Sminkel próbáltam magamon segíteni kisebb-nagyobb sikerrel.

***

-Szar ötlet volt eljönni!-Mondtam Martinnak.
-Nyugi már. Jó lesz. Tessék ez segíteni fog ellazulni.-Nyomott a kezembe egy dobozt.  Tabletták voltak benne. Gondolkodás nélkül vettem be egyet. Innentől indult be a buli

 












*Reggel*

Iszonyatos fejfájásra keltem. Egy ágyban feküdtem. Semmire sem emlékeztem. Ki akartam szállni, de egy kéz visszarántott és valaki megcsókolt.

-Jó reggelt.-Köszönt.
Nem tudtam megszólalni a csodálkozástól.
-Jó volt az este.-Mosolygott.
-Lefeküdtünk?-Kérdeztem halkan.
Vigyorogva bólintott.
-Nagyokat nyögtél.-Nevetett.

11.fejezet

Sziasztok.
Mostanában nagyon sok időm van,
úgyhogy úgy gondoltam hozok még egy részt.
Remélem tetszeni fog.
Jöhetne hozzá pár komi.
Jó olvasást!

By: Honey :)

Reggel csörömpölésre ébredtem. Kiugrottam az ágyból. Az ajtó nyitva volt és a zaj felé vettem az irányt.

-Te meg mit csinálsz?-Nevettem.
-Éhes vagyok! Inkább segíts.-Nyújtotta a kezét martin, mire én felsegítettem őt a földről.
-Ne már hogy tudsz főzni.-Nevettem tovább.
-Hát muszáj volt megtanulnom...a szüleim miatt....
-Ismerős...
-A te szüleid is...meghaltak?-Kérdezte suttogva.
-Igen...

-Na inkább segíts kaját csinálni!

Félre ismertem volna? Ugyan azok a gondjaink vannak...

-Martin...mi volt az a tegnapi?-Kérdeztem.
-Mire gondolsz?-Nézett rám.
-Hogy bárcsak tudnám az igazat...
-Te tényleg nagyon kíváncsi vagy.-Mosolygott.-Majd este elmondom.
-És meddig akarsz fogva tartani?-Kérdeztem.
-Nem tudom...De jó buli.-Nevetett.
-Beteg vagy!-Nevettem én is.
-Nem! A doki azt mondta, hogy makk egészséges vagyok.-Vigyorgott.

Megreggeliztünk. Hű Martin tényleg tud főzni.

-Jobb lett mint vártam.-Mosolygott.-Na és mit szeretnél ma csinálni?
-Mit szabad csinálnom?
-Hát tulajdon képen semmit...
-Nagy a választék..Nem tudom..Menjünk bulizni.
-Az rossz ötlet.
-Miért?
-Mert szinte mindenhonnan kitiltottak.
-Gratulálok. Akkor inkább mond el!
-Tényleg tudni akarod?
-Tényleg komolyan kérdezed?
-Tényleg.
-Hagyjuk abba. Összezavartál.
-Most kezdtük.
-Akkor sem értem.
-Sosem tudtam megérteni a nőket. 

-Soha nem is fogod. Na mond el!
-Gyere fel.

Követtem őt az emeletre.

-Azta rohadt de sötét van.-Mondta.-Gyere már.

Nem tudtam megmozdulni. Földbe gyökereztem.

-Mi van?-Kérdezte.
-Ki fogsz nevetni.-Mondtam.
-Nem foglak. Na mi az?-Mosolygott.
-Félek a sötétben.-Suttogtam.
-Nincs mitől félned.-Lépett hozzám közelebb, és kinyújtotta a kezét. Szégyenlősen elfogadtam, majd behúzott a sötétségbe. Leültetett az ágyra.

-M...most mit csinálsz?-Kérdeztem.
-Gyertyát gyújtok.-Mondta.

Kis idő múlta egy halvány fény jelent meg előttem. Nemsokára bevilágította az egész szobát.
-Nincs villany?-Kérdeztem.
-Régen volt, de aztán...eltűnt.-Mondta.
-Ok nélkül nem tűnik el semmi..
-Jól van...kidobtam az ablakon, de nem ezért vagyunk itt.

-Várj! Füst szag van!-Mondtam.-Martin! A pólód!-Sikítottam.
-Áááááá!-Kiabált, majd levette a pólóját ezzel megmutatva nekem szépen kidolgozott felsőtestét.
-Jól vagy?-Kérdeztem.
-Igen.-Nevetett, mire én is elkezdtem.
-Ez egyáltalán nem vicces!-Mondta.
Majdnem megfulladtam a nevetéstől. Martin elkapta a csuklóm és csikizni kezdett. Már a könnyeim is folytak.

-Gyönyörű vagy.-Mondta és abbahagyta. Egyre közelebb jött hozzám. Kék szeme egyszerűen elvarázsolt. Megcsókolt.
Nem volt elég erőm arrébb lökni. Sőt nem is akartam. Viszonoztam. Nagy csókcsatába kezdtünk.
Gondolom ti is tudjátok, hogy mi történt utána. Nem lett volna szabad lefeküdnöm Martinnal!

10.fejezet

Sziasztok életeim.
El sem hiszem, hogy már a 10.fejezetnél tartunk.
És 4 feliratkozó.
Válaszoljatok a kérdésekre! --->
Remélem tetszeni fog ez a rész.
Jó olvasást!

By: Honey :)

Ezt meg fogom bánni. Túl könnyen bocsátottam meg Zayn-nek. Nem kellett volna. Olyan hamar történt minden. Nem bírom tovább. Zayn nem érdemel meg. A legjobb lenne meghalni és hagyni, hogy boldog legyen Perrie-vel. Nem illek Zayn-hez.

-Jól vagy?-Nézett rám aggódóan Zayn.
-Mi?-Tértem vissza magamhoz.
-Jól vagy? Falfehér vagy.-Mondta.
-Haza akarok menni!-Sóhajtottam.
-Menjünk.-Mosolygott.
-Zayn, ha nem baj egyedül mennék...-Mondtam lehajtott fejjel.
-Azt hittem, hogy megbocsátottál...
-Igen...csak kéne...egy kis idő, hogy mindent át tudjak gondolni.
-Hát ha ezt szeretnéd...
-Köszönöm.-Suttogtam, majd arcon pusziltam.
-De majd én is megyek!
-Csak érezd jól magad.-Mosolyogtam.


*Zayn szemszöge*

Nem akarom őt elveszíteni. Ő az én mindenem! De most hazamegy....nélkülem...Ez mind Perrie hibája!
Visszasétáltam a fiúkhoz. Mindenki aggódó tekintettel nézett rám, kivéve azt aki mindezt okozta. Mosolygott.

-Ez most miért volt neked jó?-Kérdeztem, közben hangomat kicsit megemeltem.
-Jaj ne mond már, hogy komolyan szereted őt!
-Pedig igen. Jobb lenne, ha leszállnál rólam.-Mondtam szinte kiabálva.
-Neeeeem! Te az enyém vagy! Az enyém érted!?-Ordított.
-Nem vagy normális! Kezelésre szorulsz baszod!

Mérgesen elrohant és vele a többi lány is. Még egy ilyen ribanc nincs a földön az is biztos...

-Mi történt? Hol van Honey?-Kérdezte Harry.
-Hazament...-Válaszoltam.
-De minden oké köztetek nem?-Ült le mellém Louis.
-De..mindent megbeszéltünk...csak elment gondolkodni...
-Nyugi minden rendben lesz!-Biztattak.

Ha már így öten maradtunk lejátszottunk még egy meccset. 5óra fele indultunk haza Liam lakásához.

-Honey!-Mosolyogva rohantam fel szerelmemhez.
-Honey!? Merre vagy?
Át néztem mindent. De sehol senki.

-Srácok sehol sem találom!
-Nem lehet, hogy hozzád ment?-Kérdezte Liam.

Amilyen gyorsan csak lehetett beszálltam a kocsiba és indultam hozzám. Itt sem volt.
A sírás kerülgetett...eltűnt a barátnőm. A telóján is hívtam, de ki van kapcsolva. Visszamentem Liamékhez.

-Na?-Kérdezte Niall.
-Semmi...
-Haver ne sírj! Légy férfi!-Ölelt át.


*Honey szemszöge*

-Hol a francban vagyok?-Tértem magamhoz. Leütöttek. 

Martin vigyorgó tekintetével találkoztam.

-Jó reggelt szépség!-Mosolygott.
Nem tudtam megszólalni. Izgalmas ez a napom az egyszer biztos.

-Hol vagyok?-Kérdeztem.
-Nálam.
-Mi van most már az ember rablás a menő?

Csak nevetett.

-Hiányzik még?-Kérdezte. A vigyor eltűnt az arcáról.
-Hagyjuk ezt a témát. Miért hoztál ide?
-Nyugi nem bántalak! Beszélgetni szeretnék.
-Beszélgetni? Eddig meg akartál ölni!
-Szóval hiányzik Coco?
-Istenem hát persze, hogy hiányzik!
-Bárcsak tudnád az igazat.-Suttogta.
-Milyen igazat? Mit csináltál Martin?
-Ha el jön az ideje megtudod.-Mondta. Végig simított az arcomon, majd kiment.

Zaynt akartam hívni, de nem találtam a telefonomat. Furcsa ez a srác. Milyen igazat? A szoba végében lévő órára pillantottam. 20:16
Vajon feltűnt valakinek, hogy eltűntem? Ha más nem talán Zayn észrevette...

-Martin!-Kiabáltam.
-Igen?-Nyitott be.
-Miért?-Kérdeztem könnyes szemekkel.

Elém sétált és....megölet. Összezavarodtam. Nem tudom mi ütött belém, de visszaöleltem. Nem vagyok normális. Egy gyilkost ölelgetek.

-Nincs ablak.-Suttogtam.
-Hogy ki ne szökj.-mosolygott.-Aludj.

Most már tényleg nem tudom, hogy mi van. Martin kedves velem...Miért? Talán megváltozott.

Bemásztam az ágyba aminek Martin illata volt. Nem olyan erős férfi illat, hanem olyan kellemes.
Azt hiszem megbolondultam! Pár perc alatt elaludtam. 

9.fejezet

Sziasztok. Elsőnek is Kellemes Húsvétot.
Meghoztam a következő részt.
Jobb oldalt van egy kérdés...válaszoljatok rá :')
És iratkozzatok fel.
Jó olvasást! :D

By: Honey :)

-HAKUNA MATATA!-Ordibált Louis.
-Ennek mi baja?-Nevetett Zayn.
-Oroszlánkirályt nézett...-Válaszolt Harry.-Na és milyen volt a hétvége?
-Egész jó. Jól szórakoztunk. Igaz Honey?-Mosolygott rám Zayn.

'Jól szórakoztunk' A tegnapi napra tudtam csak gondolni, mert akkor tényleg jól szórakoztunk. Még most is alig tudom felfogni, hogy lefeküdtem Zayn-nel. Ő olyan csodálatos ember. Akkor meg miért jár velem?

-Honey!-Mozgatta kezeit előttem Harry.

-Mi? Ja...igen jól szórakoztunk.-Mosolyogtam.
-Őh...nekem ez kétértelmű.-Nézett rám Harry.
-Ajj fogd be!-Nevettem.
-Khm..pedig...ő...izé..-Akadozott Zayn
-Dugtatok?-Kérdezte meg Harry a már amúgy is nyilvánvaló tényt.
-Titeket nem zavar, hogy amikor Harry itt van csak a szexről tudtok beszélni?-Kérdeztem.
-Pasik vagyunk...Nem beszélhetünk csajos dolgokról.-Mondta Zayn.
-Dehogynem!-Vigyorgott Harry.-Jajj Zayn bébi nézd milyen dögös a rózsaszín körömlakkom.  Ah..elájulok magamtól olyan szexi vagyok. Máma megyünk és plasztikáztatunk jó? Imádlak bébiiii.-Mondta Vékony hangon. Előtört belőlem a röhögés.
-Betegek vagytok!-Mondtam, majd kimentem a konyhába ahol Niall is tartózkodott.

-Szia haspók.-Mosolyogtam.
-Imádom amikor ilyen beceneveket adtok nekem.
-Sajnálom...Akkor Szia Niall. Így jó?
-Tökéletes. Kaja kell?
-Nem, csak már nem bírtam ki őket.
-Most már érted min megyek keresztül. Amúgy ma megyünk kicsit focizni. Jössz?
-Hát...
-Na légyszi!
-Oké megyek, de nem fogok beállni.
-Jól van.

*Délután*

A fiúk végül rávettek, hogy én is beszálljak focizni. Csatlakozott még hozzánk Danielle, Eleanor és Eleanor egyik barátja Ashley meg valami Perrie. Hogy igazságos legyen csapatokat alkottunk. Én Harryvel, Niallel, Ashleyvel és Liammel voltam.
Nálunk én voltam a kapus a másik csapatban pedig Zayn. Tehát párok-párok ellen.
Végül 5-3-ra nyertünk.

-Ügyes voltál bébi.-Mondta Zayn és megcsókolt.
-Ki az a lány? Folyton minket néz. Ismered?-Biccentettem a fejemmel Perrie felé.
Sóhajtott egyet.
-Na jó...Ne akadj ki! Ő az ex barátnőm.
-Hogy mi bajod van? Te meghívtad az ex csajodat focizni?-Próbáltam suttogva kiabálni, de lássuk be ez képtelenség, de nem akartam, hogy hallják.
-Nem! De Danielle és Eleanor nagy spanok és hát Pez is a haverjuk..
-Pez? Már becézgeted is? Ez szép.
-Most féltékeny vagy?
-Nem!-Mondtam. Még hogy nem! Hát persze, hogy az vagyok!
-Édes vagy.-Mosolygott, majd átölelt.

-Sziasztok.-Köszönt nekünk a szőkeség.
-Perrie vagyok.-Nyújtotta a kezét abban a reményben, hogy elfogadom.
-Honey kérlek.-Suttogta a fülembe Zayn.
-Honey vagyok.-Fogadtam el végül.
-Na én most iszok egy kis vizet.-Mondta Zayn, majd ott hagyott Perrievel.
-Jó neved van.-Mosolygott.
-Köszi. A tied is tetszik.-Mondtam.
-Csak le ne nyúld, mint a pasimat!-Mondta. A hangába undort lehetett érezni.
-Nem nyúltam le. Ő hajtott rám!-Tájékoztattam.
-Mindig is rühelltem a ribancokat ahogy Zayn is. Nem tudom mit eszik rajtad. Úgy is visszaszerzem. Zayn az enyém.
-Mondjak valamit? Te csak egy...
-Hé csajok  visszajöttem. Miről dumáltatok?-Csendült fel Zayn angyali hangja a hátam mögül.
-Ó semmiről.-Nevetett kacéran Perrie, majd lágyan megérintette Zayn karját, de a kezét elfelejtette levenni róla.
Szívesen behúztam volna neki egyet, de akkor Zayn megutálna.

Nem bírtam tovább ott maradni. El kellett mennem.
-Hogy mi? Oké Harry megyek!-Kiabáltam, mintha Harry nekem szólt volna.
Gyorsan odafutottam a többiekhez. Inkább velük kezdtem el beszélgetni. Pár perc után Harry aggódó tekintettel nézet rám. Értetlenül néztem rá. Biccentet egyet a fejével Zaynék irányába.

Amikor odanéztem elállt a lélegzetem. A sírás kerülgetett. Gondolom ti is tudjátok, hogy vajon mit művelhettek ott. Kéz a kézben falták egymást.
Zayn gyengéden arrébb lökte Perriet, valamit mondott neki, majd felém nézett és futni kezdett én is így cselekedtem, csak az ellenkező irányba. Alig egy utcányit futottam, amikor Zayn elkapta a csípőmet.

-Ez nem az volt aminek látszik!-Mondta kifulladva.
-Mibe fogadunk, hogy most az jön, hogy: De Honey ő csókolt meg!-Mondtam. Nem is mert ordítottam.
-De Honey tényleg ő csókolt meg! Én csak téged szeretlek és senki mást.-Mondta.
Nem tudtam megszólalni. A könnyeim kezdtek hullani. Felnéztem Zayn-re akinek könnyes volt a szeme.
-Kérlek Honey!Bocsáss meg! Kérlek!-Könyörgött.
-És ha most megbocsájtok mikor fogsz újra félrelépni?-Kérdeztem suttogva.
-Soha! Ígérem soha! Kérlek Honey. Csak egy utolsó esélyt kérek.-Mondta még mindig könnyezve.
Az a ribanc azt mondta, hogy vissza fogja szerezni Zayn. De ezt mégsem hagyhatom. Ő az enyém!
-Az utolsó esély.-Mondtam alig hallhatóan.
-Szeretlek!-Mondta egy halvány mosoly kíséretében.
-Szeretlek.-Megcsókolt. Olyan volt, mint az első csókunk. Szenvedélyes, lassú, és beleremegtem. Imádtam.

8.fejezet

Sziasztok. Meghoztam az új rész.
Van benne +18.
Még soha nem írtam ilyen sztorit, szóval még kezdő vagyok benne...
Azért remélem tetszeni fog.
Jó olvasást. :)
A következő rész 2 komi után fog jönni!

By: Honey :)

+18

*1 hét elteltével*

Nagyon jó volt Zayn családjával lenni. Igaz úgy volt, hogy csak 2 napig maradunk, de végül egész héten ott voltunk. Többet tudtam meg Zaynről és ő is rólam. Nagyon szerencsés, hogy egy ilyen szerető és gondoskodó családba született. Ő olyan mint egy angyal. Az én angyalom. Napról napra jobban szeretem. Képtelenség vele betelni. Kívánom őt. Oly annyira, hogy az már lehetetlen.

-Na és mi a terved mára?-Zökkentett ki barátom a gondolkodásból.
-Umm...Nem tudom..
-Nekem lenne pár ötletem.-Kacsintott rám.

Tudtam mire gondol, és semmi ellenvetésem nem volt.

-Nem rossz ötlet.-Suttogtam.

Furcsán nézett rám. Akkor most mégsem akarja?

-T...tényleg?-Kérdezte.

Egy apró bólintással jeleztem neki, hogy már nagyon akarom. Lágyan kezdett el csókolni.

-Az ágyban jobb lenne.-Mondta rekedtes hanggal, majd a térdem alá nyúlt és felemelt. Így vitt fel az emeletre. Óvatosan lerakott az ágyra és fölém mászott. Gyönyörű barna szeme csillogott a vágytól.

-Ezt levesszük.-Nyúlt a pólómért és levette róla.
-És ezt is.-Folytatta a nadrágommal.

Közben én is  levettem a feleslegesnek számító ruhadarabokat róla. Így ő csak egy bokszerben én meg egy fehérneműszettben voltam.

-Gyönyörű vagy.-Mért végig. Újra fölém mászott és megcsókolt. Levette a melltartómat és eldöntött az ágyon.

-Hm...-Mosolygott kaján vigyorral.

Felültem az ágyon és az ölébe ültem. Apró csókokkal hintettem be mellkasát, majd elterült az ágyon. Én voltam felül. Bokszerén keresztül kezdtem izgatni. Masszíroztam neki, néha pedig puszikat adtam rá. Pár pillanat múlva azt fedeztem fel, hogy a kis Zayn már nem fér el a szűk anyagban, így megszabadítottam tőle. Nagy volt. Nagyon nagy. Láttam már egy párat, de a Zayné volt a legnagyobb.

-Cs...csináld már!-Dadogta.

Óvatosan vettem a kezembe a farkát. Párszor végigsimítottam rajta, majd nyaldosni kezdtem. Csak a felét tudtam bekapni, de neki ez nem volt elég. Megtolta a csípőjét, így az egész mérete a számban volt. Fuldokolni kezdtem. Egy kicsit várt, így valamivel jobb lett. Lassan kezdtem el szopni, de nem bírtam sokáig. Hatalmas erekciója majdnem megfojtott. Verni kezdtem neki és csak a tetejét nyaltam közben a golyóit simogattam.

Elégedett nyögés hagyta el a száját.

-Honey..én..mind...-Nem tudott értelmes mondatot összerakni, de így is értettem mit is akar mondani. Abbahagytam. Felült az ágyon. Vártam egy kicsit amíg Zayn összeszedi magát.

-Most én jövök!-Mosolygott.

Rám mászott. A nyakamat kezdte harapdálni. majd a mellkasomon folytatta. Végignyalta a melleimet, majd a combom belső részét nyaldosta. Félre tolta a bugyimat és a csiklómat kezdte izgatni. Hangosan felnyögtem, amikor két ujját belém tolta. Erősen kezdett pumpálni. Felsikítottam amikor ujjai helyett nyelvét éreztem meg. A mennyben éreztem magam.

-Zayn! Közel...vagyok.-Nyögtem. Amint kimondtam abbahagyta.

Az éjjeli szekrényben kezdett kutatni. Egy ezüst kis csomagot vett ki belőle. Gyorsan kibontotta és felgörgette az óvszert.

-Most egész London tudni fogja, hogy mi éppen mit csinálunk!-Mondta dögösen.

-Csináld!-Kértem.

Befészkelte magát a lábaim közzé. Párszor végighúzta a farkát a csiklómon, majd a bejáratomhoz pozicionálta magát. Erősen belém hatolt, amitől sikítottam. Könnyek gyűltek a szemembe.

-Sajnálom!-Húzta ki magát belőlem. Aggódó tekintettel nézett rám.

-Semmi baj. Újra.-Mondtam.

Bólintott. Újra belém tolta magát, de most gyengéd volt. Várt egy kicsit amíg megszokom méretét aztán lassan mozogni kezdett bennem. Minden behatolásnál hangosan nyögtem fel.

-Akarsz felül lenni?-Kérdezte. Egy aprót bólintottam. Kihúzta belőlem a farkát és megfordult és én az ölébe ültem úgy kezdtem rajta mozogni. Előrehajoltam, hogy megcsókoljam. Csiklóm a hasát dörzsölte ez még közelebb hozott ahoz, hogy elmenjek.

Zayn megrándult bennem és éreztem ahogy bele élvez a gumiba. Ennek hatására belőlem is előtört az orgazmus.

Fáradtan borultam rá Zayn mellkasára.

-Ez isteni volt.-Lihegett. Csak mosolyogni tudtam.
-Az első közösülésünk....-Sóhajtott, majd megcsókolt. Leszedte magáról a már elhasznált kotont és visszafeküdt mellém és betakart mindet.

-Életem legjobb napja.-Mosolygott. Nem tudtam megszólalni. Az érzés amit Zayn váltott ki belőlem valami eszméletlen.

-Nagyon fájt?-Kérdezte.

Nemlegesen megráztam a fejem.

-Akkor jó.-Mondta és átölelt. Aznap egész nap az ágyba feküdtünk és élveztük egymás társaságát.

7.fejezet

Sziasztok itt a 7.fejezet.
Mielőtt írni kezdtem volna sírtam, szóval kicsit uncsi lett.
De a következő jobb lesz, mert már a fejemben elrendeztem mindent, hogy mit hol és mikor.
Kérdeztétek, hogy lesz-e benne +18.
Írjak bele?
Ha akarjátok írok, de ebbe azért nem írtam, mert alig 2 napja járnak és máris szexeljenek?
Az kicsit durva lenne...
Amúgy Jó olvasást hozzá.
Kaphatok hozzá 1-2 komit? *o*
Jól esne..xd

UI.: Imádom az olvasóimat! <3

By: Honey :)

*Reggel*

-Bébi. Ébredj.-Éreztem meg egy puha ajkat a nyakam környékén.
-Kelj fel kicsim.-Mondta lágy hangon, majd folytatta kényeztetésemet.
Egy mély sóhajt hallottam.

-Honorata Skarbek! Ha most azonnal nem kelsz fel itt hagylak!

-Hu. Ez aztán a fenyegetés.-Mondtam suttogva.

-Ébredj már.-Nevetett.

-Csináld még!-Kérleltem.

-Mit? Ó ja ezt?-Mondta, majd újra rátalált a nyakamra.-Elkésünk bébi.

-Megyek.-Sóhajtottam, majd lassan felkeltem.

-Itt van a ruhád.-Nyújtott át pár ruhadarabot, majd kiment a szobából.


***

Kocsival mentünk Bradford-ba. Zaynnel addig beszélgettünk, énekeltünk, ettünk, szórakoztunk, hülyéskedtünk.

-Itt vagyunk.-Mosolygott halványan.

-Jól vagy?-Kérdeztem rémülten. Zayn teljesen elfehéredett.-Ugye nem fogsz elájulni?

-Jól...jól vagyok.-Mondta.

-Nem úgy nézel ki...Zayn mi a baj?-Kérdeztem, közben megsimítottam az arcát.

-Fé...félek.

Halkan felkuncogtam.

-Ez nem vicces...Inkább...á....hagyjuk.-Mondta lehajtott fejjel.

-Sajnálom...Nem akartam.-Mondtam.

Halványan elmosolyodott.

-De szerintem ez aranyos. Nagyon aranyos vagy Zayn. Mint...mintegy...

-Mintegy szexisten?-Vágott közbe.

-Igen. Olyan vagy mint egy szexisten.-Nevettem, bár még nem tapasztaltam. Kinézetre tényleg úgy néz ki, de még nem feküdünk le.

-Menjünk.-Mosolygott, majd kiszállt a kocsiból. Követtem a példáját. Félve elcsoszogtunk az ajtóig. Mind  a ketten be voltunk szarva. Zayn nem tudom miért és mag azért, mert mi van, ha a családjának nem tetszem...

-Nyugi, imádni fognak téged.-Mosolygott, Zayn, majd biztatás képpen kicsit megszorította a kezem. Mintha csal a fejembe látott volna.

Becsöngetett. Kis várakozás után egy mosolygós picike lány nyitott ajtót. Végigmért engem, de amikor meglátta Zaynt sikított és a nyakába ugrott. Nem sokkal később kijött az egész család.

-Jézusom Zayn.-Sikított az egyik lány. Mindenki ölelt mindenkit. Én csak félreálltam és úgy néztem mi történik.

-Anyu, apu, Doniya, Waliyha, Safaa. Ő itt a barátnőm, Honey.  Honey, ők itt a családom. Anya, apa, Doniya, Waliyha és Safa.-Mutatott be.


***

-Ne anya azt ne!-Kérte Zayn.

-Istenem. Ez olyan aranyos.-Nevettem.

-Add ide!-Vette ki a kezemből a képet Zayn.

Családi fotóalbumot nézegettünk.

-Rakjátok vissza!-Parancsolta barátom.

-Áááá. Hogy ez milyen édes.-Mutattam egy képre.

-Hű Zayn. Te nagyon hasonlítasz apukádra.-Mosolyogtam

-Oké elég legyen a képekből!-Vette el tőlem az összeset.

-Na és mióta vagytok együtt?-Kérdezte mosolyogva Zayn anyukája.

-Úgy két napja.-Mondta Zayn.

Mindenki nagy szemekkel nézett ránk.

***

-Mi volt az az előbbi?-Kérdeztem Zaynt közben leültem az ágyára. A szobája majdnem ugyan úgy nézett ki, mint a Londoni. Sötét színű volt.

-Umm..Mire gondolsz?-Kérdezte.

-Tudod te....

-Csak...meglepődtek. Tudod, még egy lány sem járt még a szobámban...És a házban sem...Vagyis csak azóta amióta híres vagyok...Szóval érted...

-Aranyos családod van.-Mosolyogtam.

-Köszi.-Nevetett.

-Aludjunk.-Puszilt bele a hajamba.

-Ajj...Nem akarok!-Nyöszörögtem.

-Horror film?-Kérdezte.

-Még mindig nem!-Mondtam.

-Fééééélsz?-Kérdezte.

-Nem!

-Szóval de. Ismerd be! Gyerünk.-Kezdett el csikizni, mire felsikítottam.

Kopogást hallottunk.

-Fiam nem tudom mit csináltok ment, de védekezzetek! Nem akarok még papa lenni!-Hallottam meg Zayn apukájának a hangját. Hangosan nevetni kezdtem, amitől leestem az ágyról.

-Csak játszunk.-Kiabálta Zayn.

-Szerintem aludjunk.-Suttogta.

Felkúsztam hozzá és megcsókoltam.

-Jó éjszakát kicsim. Délután indulunk haza.-Halványan elmosolyodott.

-Jó éjt Zayn.-Mondta és megcsókolt.


*Másnap reggel*

Mikor felébredtem senki sem ölelt át. Olyan egyedül éreztem magam. Zayn sehol. Hova a francba tűnhetett? Gyorsan felöltöztem. Bejártam az egész lakást.

-Ó Szia Honey. Hogy aludtál?-Kérdezte Zayn anyukája.

-Jó reggelt. Köszönöm jól. Zayn hol van?-Mosolyogtam.

-Ki ment a kertbe.-Mosolygott ő is.

-Köszönöm.-Mondtam, majd elindultam kifelé.

Melegség járt át belülről amikor megpillantottam a barátomat.  De az a mosoly hamar eltűnt amikor megláttam, hogy mit csinál. Erről nem tudtam. Soha nem is mondta.

Lassan odasétáltam hozzá.

-Mióta?-Kérdeztem halkan.

-Úgy 15 éves koromba szoktam rá. Sajnálom...Téged ez zavar?-Kérdezte.

Különösebben semmi bajom nincs vele, hogy Zayn cigizik. Csak nem tudtam róla és ez meglepetésként ért.

-Nem zavar...Régen én is csináltam.-Vallottam be.-De már leszoktam.

Halványan elmosolyodott.

-Nekem még nem sikerült...

6.fejezet

Sziasztok. Meghoztam az új fejezetet.
Nem érzem jól magam szóval ez a rész is olyan lett mint amilyen a kedvem...sz*r!
De azért jó olvasást! :)

By: Honey. :)

Zayn karomnál fogva húzott fel az emeletre. Berúgta a szobám ajtaját. Elővette a piros bőröndömet és az összes létező ruhát ami a szekrénybe volt beledobáltam. Mosolyogva figyeltem mit bénázik.

-Ugye most csak viccelsz?-Kérdeztem nevetve.

Értetlenkedve nézett rám.

-Zayn ők a te családod és semmi kedvem eltolni azzal, hogy én is megyek.-Mondtam.

-Nem tolnád el. Örülnének neked.-Mosolygott magabiztosan, majd tovább pakolászott.

Elterültem a nagy ágyon és a plafont kezdtem vizsgálgatni. Zayn kezét éreztem meg a csípőmön amitől egy kicsit megugrottam.

-Ilyen ijesztő vagyok?-Nevetett.

Hevesen bólogattam. Megforgatta a szemét. Végig engem nézett. Orrunk egy pillanatra összeért. Egy halvány puszit nyomott a számra. Akaratlanul is elmosolyodtam.

-Ha itt végeztünk átmegyünk hozzám.-Mosolygott.

Elgondolkoztam egy pillanatra. Még sosem voltam Zayn házába. És még nem jártam a szobájába. Vajon milyen lehet? Tágas vagy kis lakás? Rossz fiús vagy átlagos? Tele játékkal vagy mindenhol pornóújságok hevernek?

-Honey? Baj van?-Nézett rám kétségbeesett tekintettel.

-Minden a legnagyobb rendben.-Mosolyogtam, majd lágyan megcsókoltam.

-Nálam alszol. Oké?-Kérdezte.

Bólintottam, majd újra megcsókoltam. Egy darabig elvoltunk ezzel, majd visszamentünk pakolni.


***

-Azta.-Tátva maradt a szám.

-Tetszik?-Mosolygott.

-Zayn ez...kibaszott jó ház.-Mondtam.

-Umm...köszi? Na mind egy. Gyere kicsim pakolunk!-Húzott az emeletre.

Beérve a szobájába egyáltalán nem olyan volt mint amire számítottam. Vagyis gy kicsit hasonlított az elképzelésemre, de sokkal másabb volt. Sötét színű, fekete bútorokkal. Nagy volt a rend. A falon pár kép lógott. Az éjjeliszekrényen ő és a családja fotója, a másikon pedig a banda tagjai. A szoba közepén egy jó nagy ágy fekete színű takaróval.

Zayn a szekrényéhez lépett és kivette a ruháit. Egy fekete bőröndbe hajtogatta őket.

Én leültem az ágy szélére. Meglepően kényelmes volt így hát szétterültem rajta. Olyan puha volt és Zayn illatú. El is aludtam rajta.

-Honey. Honey. Honey! Óóó Honey. Hony kelj fel! Kelj fel vagy leöntelek vízzel.-Rázgált egy kéz.

-M..mi? Hol...Zayn hol vagyok?-Kérdeztem kómás fejjel.

Ő csak nevetett, aztán leesett. Zayn házába vagyok és elaludtam.

-De ha este nem tudsz elaludni, mert itt már kialudtad magad bezárlak a szekrénybe!-Nevetett.

-Hány óra?-Kérdeztem zavartan.

-Mindjárt kilenc.-Válaszolt.

-Mi? Úgy érted este kilenc? Mármint 21 óra?-Kérdezgettem.

-Igen. Elég rendesen bealudtál.-Mosolygott.

-Szépet álmodtam.-Vigyorogtam.

-Hallottam...

-Mi?

-Óh Zayn. Igen. Igen. Gyorsabban Ahh!-Nevetett.

-Nem is ilyet álmodtam! Olyan bolond vagy!-Ütöttem karon.

Átölelt és megpuszilta a homlokom.

-Reggel indulunk.-Mosolygott.-Szóval aludjunk.

-Na ne már. Most keltem fel.-Mondtam lebiggyesztett ajkakkal.

-Akkor nézzünk horrort.-Mosolygott kaján vigyorral.

-Jó éjt Zay.-Pusziltam meg, majd gyorsan betakaróztam.

Hallottam, ahogy Zayn nevet, majd átölel.

-Te teszel boldoggá.-Suttogta

-Szeretlek!-Fordultam felé, majd megcsókoltam.  

5.fejezet

Sziasztok! Itt a következő rész. :) Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást! :)

By: Honey :)

*Otthon*

-Mi a szar történt veletek?-Nézett ránk nagy szemekkel Louis.

Mi csak hülyén mosolyogtunk rá, azután fölmentünk Honey szobájába.  Leültünk az ágyra, majd beszélgetni kezdtünk.

-Mióta szeretsz?-Kérdezte játékosan.

-Már akkor megtetszettél amikor Martin elől futottál. És amikor Liam bemutatott egymásnak már teljesen beléd estem. És te mióta?-Kérdeztem vissza mosolyogva.

-Úgy 2 hete.-Mosolyodott el amitől nekem is széles mosolyra húzódott a szám, hiszen 2 hete ismertem meg. Szóval ez olyan mintha egyszerre szerettük volna meg egymást.

-Ki az a Coco?-Kérdeztem rá.

-Helyben vagyunk...-Sóhajtott.

-Mi történt?-Néztem a szemébe.

-Röviden?...Beleszerettem egy drogos srácba...

-És vele mi...mi történt?

-Meghalt.-Mondta suttogva.

-Nagyon sajnálom.-Mondtam szomorúan.

Elmosolyodott, majd átfordult a másik oldalára, ezzel hátat fordítva nekem. Nyöszörgést hallottam. Így próbálta visszafojtani a sírást.

-Nyugodj meg.-Suttogtam, közben átöleltem.

Letöröltem pár könnycseppet.

-Nyugodj meg.-Ismételgettem neki.

-Szeretlek.-Mondta szipogva.

-Én is szeretlek.-Mondtam, majd megcsókoltam.

Édesen elmosolyodott, így megmutatva gödröcskéit. Átfordult a másik oldalára és rá ült a csípőmre. Így én voltam alul és ő felül. Tetszett a helyzet. Nem perverzségből, de tetszett. Így folytattuk tovább a csókot. A hátát simogattam, míg ő a hajammal játszott.

-Srácok Liam az kérdezi, hogy... Ti meg mi a szart műveltek?-Lépett be Niall.

-Kopogni nem tudsz?-Kérdeztem kicsit mérgesen.

Honey óvatosan leszállt rólam.  Niall csak hülyén vigyorgott ránk.

-Csak nem?-Kérdezte nevetve.

-De. Úgyhogy tűnés!-Szóltam rá.

-Na szóval Liam azt kérdezi, hogy jöttök-e focizni.-Mondta még mindig nevetve.

-Én kihagyom.-Mosolygott Honey.

-Ja én is, de azért kösz.-Mondtam.

-Hát oké. Amúgy gratulálok.-Mondta, majd nevetve elment.


*Honey szemszöge*

-Niall kicsit zakkant.-Mondta zavartan Zayn.

Én csak nevetni tudtam ezen.

-Hol is hagytuk abba?-Kérdezte vigyorogva.

-Ott, hogy lemegyek fagyiért.-Mosolyogtam, majd elindultam az ajtó felé.

-Nekem is hozhatsz!-Kiabálta utánam.

Mikor leértem Harry-vel találtam szembe magam.

-Gratula.-Mosolygott.

-Köszi.-Viszonoztam kedves gesztusát.

Ő elment focizni, én addig fagyiért kutattam, amikor egy meleg kezet éreztem meg a derekamon.

-Itt a fagyi.-Fordultam meg. Egy kis puszit nyomott az arcomra, és elvette tőlem a dobozt. Elővett két kanalat és a kanapé felé tartott. Én követtem őt.

Spongyabobot néztünk. A kedvenc mesémet. Most az a rész ment amikor Csigusznak eltört a háza és Spongyabob új házat akart neki venni. Nem is ez a lényeg, hanem Zayn. Nem a TV-t, hanem engem nézett ami idegesített. Már rá akartam szólni amikor megszólalt a telefonja.

-Szia édesem!-Vigyorgott.-Hát persze. Igen. Tudod, hogy szeretlek! Nagyon. Nem sokára. Én is. Oké. Szia. Szia. Oké. Szia. Értettem. Tudom. Sziaaa! Puszi. Szia.-Tette le.

Kíváncsian ránéztem. Ő elmosolyodott.

-A húgom Safaa volt.-Mosolygott.

-Nagyon hiányzik?

-Eléggé...Régen jártam már otthon...

-Hát akkor menj el! Most úgy is szünetet kaptatok nem?

-De...

-Akkor meg mire vársz? Meny haza!

-Honey...

-Nem Zayn. Ők a családod és ez nincs jól, hogy alig látod őket.

-Honey...!

-Zayn! Meny csak nyugodtan!

-De ááá asszony hagyj már szóhoz jutni! Elmegyek...,ha te is velem jössz.

-Mi?

-Jól hallottad.-Mosolygott.

4.fejezet

Itt a 4.fejezet.
Wííííííí.
Remélem tetszeni fog.
Jó olvasást. :D

By: Honey :D

Reggel amikor felkeltem egyből felmentem Twitterre. Ott elvoltam egy kicsit, de amikor már éppen ki akartam jelentkezni megláttam egy tweet-et.


@zaynmalik

,,Tegnap volt a legfurcsább, de egyben legjobb estém. Miatta megérte! <3"2percig se volt fent, letörölte. Miattam? Ugyan, ez képtelenség! De este...olyan jó volt vele. Nem! Ez hülyeség. Zayn csak barát! Vagy mégsem?

Felöltöztem, fogat mostam, megfésülködtem, majd lementem a nappaliba ahol egy cetli fogadott:

,,Jó reggelt álomszuszék!
Mire ezt te elolvasod mi már javában dolgozunk -kis szerencsés- Kaját ne keress, mert úgy sem találnál...Köszönd Niall-nek, mert felzabált mindent. Rendelj pizzát babe! Az mindig bejön. Amúgy te is észrevetted, hogy sok jelentéktelen dolgot összeírtam, csakhogy húzzam az időt? Bizarr! Egyem a májad, milyen cukin aludtál. Umm...ennyi lenne. Élj boldogan nélkülünk! Használd ki, mert délután már otthon leszünk. Pusszancs babe!
Ui.: Az üzenet megsemmisíti önmagát! Csak vicceltem, de milyen jó lenne már! Wow.
-Louis :) xx"Remek. A srácok dolgoznak..Kajám sincs. Egyedül vagyok. Megvan sétálok! Nem. Még egyszer nem kockáztatok. Áh vissza megyek aludni!

Éééééssssss....visszamentem aludni.


*Zayn szemszöge*

-Várj Harry! Ne mond el neki!-Könyörögtem.

-Nyugi haver. Nem mondom.-Fogta meg híztatóan a vállamat.

-Köszönöm!-Mondtam hálásan.

-Ugyan már. A tesók kiállnak egymásért. De hé! Mi történt tegnap este?-Kérdezte.

Mosolyra húzódott a szám ahogy visszagondoltam a tegnap estére. Ahogy megmentettem Honey-t. Ahogy ölben hazavittem, ahogy megpuszilt és hősnek nevezett. A tőle kapott SMS-ekre. A pillangók életre keltek a hasamban. Forróságot éreztem az arcomon.

-Elpirultál.-Nevetett Harry.

Csak néztem rá egy ilyen 'hogy mi bajod van?' fejjel.

-Olyan vagy, mint egy paradicsom!-Röhögött tovább.

-Kuss!

-Ne, ne! Ez olyan aranyos! Zayn szerelmes!

-Halott vagy!-Kiabáltam, majd rávetettem magam és 'bunyózni' kezdtünk.

-Srácok elég! Vissza próbálni!-Mondta Paul.

-Megyünk!

*Délután*

Mikor haza mentünk sehol senki. Megijedtem. Lehet, hogy Martin megtalálta Honeyt.
Megkönnyebbültem amikor megláttam azt a gyönyörű lányt a lépcsőn. Pizsamában, kócos hajjal. Mégis lélegzetelállítóan nézett ki.

Odafutottam hozzá és szorosan átöleltem. Szegény azt sem tudta, hogy mi van.

-Zayn minden rendben?-Kérdezte.

-Ja umm igen csak Harry...Tudod szegény nagyon hülye és kikészített és umm...meg kellett, hogy öleljek valakit, de ezt a fiúkkal nem csinálhatom, mert umm.. az olyan...umm...buzis...-hazudtam.

-Ő...oké.-mondta nevetve.

-Nem...nem jössz sétálni?-Kérdeztem zavartan. Ő csak bólintott és elindultunk.

El akartam neki mondani, hogy mit érzek. Hogy szeretem őt azóta mikor először megláttam. De ez olyan hamar jött. Alig 2 hete ismerjük egymást, mégis olyan mintha már vagy 1000 éve legjobb barátok lennénk. Én több akarok lenni a legjobb barátjánál. Szeretem őt. Csókolni akarom amikor csak tudom. Együtt lenni vele örökre. Simogatni. Fel akarom fedezni teste összes szegletét. Úgy akarom őt szeretni mint még senki. Megvédeni őt bármitől/bárkitől. De nem tudtam megszólalni. Csak ott sétáltunk egymás mellett néma csöndben.

A keze néha súrolta az enyémet. Itt az alkalom. Most vagy soha.

-Honey!-Álltam meg. Ő is így tett. Kíváncsian várta , mit fogok mondani, de nem ment.

Egy esőcseppet éreztem meg az arcomon, majd még egyet és már zuhogott is. Egyikőnk se mozdult. Csak ott álltunk egymás előtt némán.

-Sze-szeretlek!-Mondtam remegve. Kíváncsi voltam, hogyan reagál.

Közelebb lépett és megölelt.

-Szeretlek!-Mondta.

Valószínűleg mindenki totál kattantnak nézett minket. Két fiatal az esőben ölelkezik...De ez nem számított. Szeret engem. Honey szeret és én is őt. Ez...ez csodálatos!

Kicsit eltávolodott tőlem. Gyönyörű zöld szemével engem nézett. Nem bírtam ki. Közelebb hajoltam hozzá, majd szenvedélyesen megcsókoltam. Ő visszacsókolt. Hátát kezdtem el simogatni. Ő a hajamba túrt és kicsit meghúzta. Imádom, ahogy hozzám ér.

Hosszú perceken át csak csókolóztunk. Iszonyat jól csókol. Amikor már vagy huszadjára is elfogyott a levegőnk szétváltunk. Csillogó szemekkel nézett rám. Végigsimítottam az arcán, mire elpirult. Kézen fogva indultunk haza bőrig ázva.

3.fejezet

Helló. 

Meghoztam a következő részt. 

Remélem tetszeni fog. 

Jó olvasást. :)

By: Honey :)

*2 héttel később*

Liam-el nagyon jól elvagyok. Szinte már a legjobb barátomnak tekintem. Akár egy védelmező báty. Bemutatott a banda többi tagjának is. Mind nagyon kedvesek. Liam, Harry, Niall, Louis valami fantasztikus  srácok. Olyan viccesek és bolondok. De Zayn...ő más. Távolságtartó velem. Kétszer, ha beszéltünk az is csak egy 'hello'-ból állt. Olyan, mintha valamiért nagyon nem csípne. Pedig nem ártottam neki semmit.
Most éppen a ágyamon ülök és netezek.

-Hello csajszi. Mi újság errefelé?-Nyitott be Harry mosolyogva, eltorzított hanggal. Én csak nevettem rajta.
-Mit csinálsz?-Sétált közelebb ugyan olyan hülye hanggal mint az előbb.

-Netezek.-Mondtam ugyan úgy ahogy ő. Ezen elnevette magát, majd leült mellém az ágyra.

-Mi a baj? Olyan fura vagy mostanában.-Mondta normálisan.

-Mi baja van velem Zaynnek?-Kérdeztem rá. Ez a kérdés már nagyon szúrta az oldalamat.

Harry csak sóhajtott egyet, ami nála ez azt jelenti, hogy most valamit el fog mesélni. Kíváncsian vártam mikor kezd már bele, de semmi.

-Szóval?-Kérdeztem kíváncsian.

-Na jó.-Adta meg magát.-Tudod Zaynnek, most egyáltalán nem könnyű. Elvesztette a nagyiját és a barátnője is szakított vele. Érzelmileg labilis állapotban van.  Nem veled van a baja, csak egyedül érzi magát és ezt rajtad veri le. Tudod, ha van egy dolog ami igazán nyomja a szívedet, de nem tudsz róla senkinek sem beszélni, az egy idő után nagyon rossz érzés. Zayn el tudná ezt nekünk is mondani, de nem akarja. Ő nagyon nehezen bízik meg másokban. Minket is nehéz volt elfogadnia, de muszáj volt neki. Szerintem ezt nem bánta meg, hisz mi vagyunk a 'testvérei', de rólad más véleménnyel van. Őt már az is zavarta, hogy Liam ilyen kedves volt és felajánlotta neked, hogy költözz ide. Zay nem az a totálisan átlagos srác. Ő nagyon érzékeny típus. Irtó nehezen bízik meg másokban, de ha egyszer megbízik benned akkor érezd magad királynőnek. De ha valami hülyeséget csinálsz neki akkor ezt a bizalmát egy másodperc alatt el tudod veszíteni.

Én csak csöndben ültem és hallgattam Harry meséjét. Nehéz gyerekkora lehetett Zaynnek.

-Érted már?-Kérdezte. Bólintottam. Sóhajtott, majd kiment. Egyedül hagyva a nagy sötétkék színű szobában.

*Este*

Úgy döntöttem, hogy sétálni megyek. Egyedül bóklásztam a sötét utcákon. Egyszer csak megpillantottam Martint. Engem nézett. Ő is egyedül volt akár csak én. Remek Honey ügyes vagy neked is a legkihaltabb utcákon kell mászkálnod, ahol a kutya nem lakik. Martin felém igyekezett én meg az ellenkező irányba. Hangos lépteket hallottam a hátam mögül. Futni kezdtem egy még sötétebb utca felé, de nem volt kijárata, csak egy magas fel a végénél.

-Zsákutca kicsim.-Mondta, majd megsimította az arcom.

-Valami utolsó kívánság, miután végeztem veled?-Kérdezte.

Éreztem amint egy hegyes dolgot tart a nyakamhoz. Szorosan becsuktam a szemem. Egy könnycsepp folyt végig az arcomon, majd még egy, és még egy.

Azután csak egy hangos nyögést hallottam. Mikor kinyitottam a szememet Martin a földön feküdt vérző orral. Előttem Zayn állt kétségbeesett arccal.

-Jól vagy?-Kérdezte.
-Meg-megmentettél. Kö-köszönöm.-Dadogtam.

Halványan elmosolyodott, majd az ölébe kapott és hazasétált velem.

-Tegyél le! Nehéz vagyok...-Mondtam.

-Nem is.-Nevetett.

Még nem láttam Zaynt nevetni, de be kell valljam nagyon szexi nevetése van.

-Nagyon köszönöm.-Suttogtam, majd hozzá dörgölőztem.

-Nincs mit.-mosolygott közben engem nézett. Szemei gyönyörűen csillogtak. Az a csillogás olyan gyönyörűvé tette a hősömet. Igen Zayn az én hősöm.

-Honey...-Kuncogott.

-Mi az?-Kérdeztem közben a homlokomat ráncoltam.

-Szép név...Honey vagyis méz. Igaz?-Mosolygott.

-Ezt a nevet a szüleim adták nekem. Egyébként Horonorata vagyok.-Mosolyogtam én is.

-Honorata?-Kérdezte vissza.

-Lengyel név...

-Nagyon cuki. Olyan...olyan Honey-os.

-Köszönöm. A Zayn is nagyon aranyos név.-Vigyorogtam, mire ő felkuncogott.

-Itt vagyunk.-Mosolygott.

-Köszönöm, hogy hazahoztál. Te vagy az én hősöm.-Mondtam, majd arcon pusziltam. Egy kicsit elpirultam, de szerencsére túl sötét volt, hogy észrevegye.

-Nem vagyok hős, csak....

-Hős vagy! Az én hősöm.-Vágtam bele a szavába. Ő csak édesen mosolygott.-Jó éjt Zayn.

-Jó éjt Honorata.-Mondta, majd megpuszilta a homlokom.

Én felmentem a szobámba ő meg elindult haza. Gyorsan lefürödtem, majd befeküdtem az ágyamba. Már majdnem elaludtam amikor a párnám alatt rezegni kezdett a telefonom. Megnyomtam az apró kis lakatot ami felnyitotta a képernyőt.

Feladó: Zayn

Aludj jól Honorata! És nem vagyok HŐS! - Z. xxVisszaírtam neki.:

Te is Zayn. És maradjunk inkább a Honey-nél. Oh, én hősöm =]. - H. :) x  Utána még jött pár SMS amire válaszoltam, majd később el is aludtam.    

2.fejezet

Meghoztam a második részt.

Remélem tetszeni fog.

Jó olvasást. :)

By: Honey :)

*Liam szemszöge*

-Hol van az a kis ribanc?-Kérdezte Martin.

-Haver állj le! Mi bajod van vele?-Kérdezte Zayn.

-Liam! Hol van Honey?-Kiabált.

-Jó helyen!-Mondtam durván.

Alapjában nincs semmi bajom Martinnal. Vagyis...néha kicsit fura. Főleg ha be van nyomva. Mit akar attól a lánytól? 

-Akkor majd én megkeresem.-Mondta önelégült mosollyal. 

-Én meg nem fogom engedni.-Álltam elé. 

-Li. Ne csináld már. Ez...ez...

-Menj el Martin!-Mondtam.

-Jó, de ezzel még nem lesz vége. Úgy is meg fogom találni.-Mosolygott, majd elsétált.

-Hol a csaj?-Kérdezte Zayn.

-Az öltözőben.-Válaszoltam.

-Engedd el.-Mondta Zayn és már menni is készült, de megfogtam a karját.

-Martin egy veszélyes srác! És ő rá vadászik. Meg is ölheti. Segítenünk kell neki!-Mondtam kétségbeesett arccal. Zayn-nek csak egy mély sóhajtás volt a válasza.

-Engedd ki és vidd haza. DE! Tiéd a felelősség. Ő egy ember és nem egy állat Li. Vigyázz rá.-Mondta, majd elment. 

Én gyorsan az öltöző felé siettem ahol Honey van. Előkotortam a zsebemből a kulcsokat, majd a zárba helyeztem. Gyorsan elfordítottam, majd kinyitottam az ajtót. Honey az egyik fotelben ült és a telefonját nyomkodta. Lassan rám emelte a tekintetét és felállt. 

*Honey szemszöge*

-Jól vagy?-Kérdezte aggodalmasan. 

-Persze. El-elment?-Dadogtam.

-Igen. Őm...Szerintem jobb lenne, ha most egy ideig nálam laknál.-Monda zavartan. 

-Tessék? Hisz alig ismerlek. Nem is. Egyáltalán nem ismerlek. Mi a francért akarnék hozzád költözni?-Keltem ki magamból.

-Ha nem akarsz meghalni, akkor jobb, ha hozzám költözöl. Szóval elviszlek elsőnek hozzád, azután megyünk hozzám. Oké?-Kérdezte. Egy aprót bólintottam. 

Úgy volt, ahogy Liam mondta. Hazavitt, ott összeszedtem a ruháimat és egyéb kellékeimet, majd elvitt magához. Lepakoltam, ő körbevezetett a házban. 

-Igazán szép ház.-Mosolyogtam.

-Köszönöm.-Viszonozta a gesztust.

Ezután még beszélgettünk. Egy kicsit jobban megismertük egymást. 

-És te honnan ismered Martint?-Tette fel azt a kérdést amire nem is akartam válaszolni, de jó lett volna beszélni erről valakinek. Így hát belekezdtem.

-16 éves voltam amikor a szüleim meghaltak autóbalesetben. Azután teljesen megváltoztam. Elveztettem a barátaimat, kirúgtak a suliból és depressziós lettem. Úgy egy éve ismertem meg Coco-t. Ő ilyen drogdíler féleség volt. Volt pár olyan ügy amiben én is részt vettem. Azután jöttek Marinék. Elég csúnyán összevesztünk velük. Persze én időközben összejöttem Coco-val. Nagy volt a szerelem. Amíg...Martin le nem lőtte.-Sírtam.

Liam közelebb húzott magához és megölelt. Ez az ölelés nagyon sokat jelentett nekem.

-Minden rendben lesz.-Suttogta fülembe.

*Liam szemszöge*

Szegény lányt nagyon megviseli, hogy elveztette a szerelmét. Csak ott ültünk a kanapán és öleltük egymást. Letöröltem a könnycseppjeit, majd megpusziltam az arcát.

-Menj aludni.-Mondtam mosolyogva. 

-Jó éjszakát.-Mosolygott édesen.

-Neked is.-Viszonoztam a kedvességét. 

1.fejezet

Sziasztok.
Úgy gondoltam kezdek egy blogot.
Itt az alapsztori.

Még nem tökéletes, de majd idővel változni fog.
Remélem tetszik. =) 

By: Honey. :)

A nevem Honey. 18 éves vagyok.  Londonban lakom.Eléggé bajos csaj vagyok. Ez nem volt mindig így. A szüleim halála óta megváltoztam. Elveztettem az összes barátomat. A suliból is kirúgtak. Innen már nem számított semmi. 1 éve ismertem meg Coco-t. Ő drogdílerketett. Volt néhány 'meló' amibe engem is bevont. Őt elkapták. De nem a rendőrök. Martin és a haverja. Ők a helyi kemény csávók. Igazi rossz fiúk. Amikor Coco-t lelőtték elköltöztem a belvárosba. Abban a hittben éltem, hogy itt biztonságba leszek. Ez nem így történt. Martin utánam jött. Most előle bujkálok. Tegnap összefutottam Martinnal. Megrémiszt. Most, hogy meglátott már csak annyi kell, hogy kiderítse merre lakok és nekem reszeltek. El kell tűnnöm onnan mihamarabb!

-Mást adhatok kedveském?-Mosolygott az idős néni.

-Nem, köszönöm.-Viszonoztam kedves gesztusát.

Gyűlölök egyedül vásárolni. Gyorsan belepakoltam a vett dolgokat egy szatyorba.

-Nem kell segítség?-Szólt egy ismerős hang.

-Boldogulok egyedül is...-Válaszoltan.

-Ugyan Honey. Csak segíteni szeretnék.-Fogta meg a bal csuklóm szinte azonnal kirántottam.

-Azzal segítenél, ha eltűnnél!

-Hát így kell bánni egy régi haverral?

-Nem vagy a haverom. Egyébként mit is keresel erre?

-Tudod te ezt jól.

-Nem! Nem tudom.

-TÉGED!

-Hol van a csicskásod?

-Ne tudom. Gondolom melózik.

-Jó munkája lehet.

-Az.-Mosolygott.

-Ha megbocsájtasz akkor én most megyek!-Mondtam majd gyengéden arrébb löktem.

-Ugye tudod, hogy ezzel még nincs vége? Meg foglak találni, és akkor...

-Nem érdekel!-Szakítottam félbe.

-Majd akkor fog!-Mosolygott.

El sem hiszem. Martin elmebeteg. De mi lesz, ha tényleg megtalál? Mit fog velem csinálni? Mire jó ez? Félek. Félek, hogy ezt mind komolyan gondolja. Mit tud velem csinálni? Megver és kidob az utcára? Megöl? Valami más?

Mire észbe kaptam már otthon voltam. Letettem a szatyrot az asztalra, átöltöztem majd elővettem a laptopomat. Felmentem Twitterre ami kongott az ürességtől.

*Este*

Lementem egy kicsit sétálni. Már az ajtómat zártam amikor...

-Mondtam, hogy megtalállak.-Kiabálta Martin. Be volt nyomva. Ilyenkor kiszámíthatatlan. Elindult felém, én automatikusan hátrálni kezdtem, mikor a falba ütköztem. Nem tudtam mást tenni. Futottam. Amilyen gyorsan csak tudtam. Pici kis lábaim csak vittek előre. Emellett Martin hosszú lábai gyorsan beelőztek. Nem vagyok sportos, de jobban belehúztam. Megpillantottam pár tini srácot mögöttük pedig egy nyitott ajtót.

Gyorsan besiettem az ajtón. Az egyik fiú utánam futott.

-Hé...állj! Állj meg!-Kiabálta.

-Mi van?-Förmedtem rá.

-Ide nem jöhetsz be!

-Szerinted érdekel?

-De...

-Inkább rejts el.

Megfogta a csuklómat és egy szoba felé vitt.

-Itt elbújhatsz.

-Köszönöm.

-Mi a neved?

-Honey.

-Az enyém Liam.

-Örültem-Mondtam mosolyogva.