1.fejezet

Sziasztok.
Úgy gondoltam kezdek egy blogot.
Itt az alapsztori.

Még nem tökéletes, de majd idővel változni fog.
Remélem tetszik. =) 

By: Honey. :)

A nevem Honey. 18 éves vagyok.  Londonban lakom.Eléggé bajos csaj vagyok. Ez nem volt mindig így. A szüleim halála óta megváltoztam. Elveztettem az összes barátomat. A suliból is kirúgtak. Innen már nem számított semmi. 1 éve ismertem meg Coco-t. Ő drogdílerketett. Volt néhány 'meló' amibe engem is bevont. Őt elkapták. De nem a rendőrök. Martin és a haverja. Ők a helyi kemény csávók. Igazi rossz fiúk. Amikor Coco-t lelőtték elköltöztem a belvárosba. Abban a hittben éltem, hogy itt biztonságba leszek. Ez nem így történt. Martin utánam jött. Most előle bujkálok. Tegnap összefutottam Martinnal. Megrémiszt. Most, hogy meglátott már csak annyi kell, hogy kiderítse merre lakok és nekem reszeltek. El kell tűnnöm onnan mihamarabb!

-Mást adhatok kedveském?-Mosolygott az idős néni.

-Nem, köszönöm.-Viszonoztam kedves gesztusát.

Gyűlölök egyedül vásárolni. Gyorsan belepakoltam a vett dolgokat egy szatyorba.

-Nem kell segítség?-Szólt egy ismerős hang.

-Boldogulok egyedül is...-Válaszoltan.

-Ugyan Honey. Csak segíteni szeretnék.-Fogta meg a bal csuklóm szinte azonnal kirántottam.

-Azzal segítenél, ha eltűnnél!

-Hát így kell bánni egy régi haverral?

-Nem vagy a haverom. Egyébként mit is keresel erre?

-Tudod te ezt jól.

-Nem! Nem tudom.

-TÉGED!

-Hol van a csicskásod?

-Ne tudom. Gondolom melózik.

-Jó munkája lehet.

-Az.-Mosolygott.

-Ha megbocsájtasz akkor én most megyek!-Mondtam majd gyengéden arrébb löktem.

-Ugye tudod, hogy ezzel még nincs vége? Meg foglak találni, és akkor...

-Nem érdekel!-Szakítottam félbe.

-Majd akkor fog!-Mosolygott.

El sem hiszem. Martin elmebeteg. De mi lesz, ha tényleg megtalál? Mit fog velem csinálni? Mire jó ez? Félek. Félek, hogy ezt mind komolyan gondolja. Mit tud velem csinálni? Megver és kidob az utcára? Megöl? Valami más?

Mire észbe kaptam már otthon voltam. Letettem a szatyrot az asztalra, átöltöztem majd elővettem a laptopomat. Felmentem Twitterre ami kongott az ürességtől.

*Este*

Lementem egy kicsit sétálni. Már az ajtómat zártam amikor...

-Mondtam, hogy megtalállak.-Kiabálta Martin. Be volt nyomva. Ilyenkor kiszámíthatatlan. Elindult felém, én automatikusan hátrálni kezdtem, mikor a falba ütköztem. Nem tudtam mást tenni. Futottam. Amilyen gyorsan csak tudtam. Pici kis lábaim csak vittek előre. Emellett Martin hosszú lábai gyorsan beelőztek. Nem vagyok sportos, de jobban belehúztam. Megpillantottam pár tini srácot mögöttük pedig egy nyitott ajtót.

Gyorsan besiettem az ajtón. Az egyik fiú utánam futott.

-Hé...állj! Állj meg!-Kiabálta.

-Mi van?-Förmedtem rá.

-Ide nem jöhetsz be!

-Szerinted érdekel?

-De...

-Inkább rejts el.

Megfogta a csuklómat és egy szoba felé vitt.

-Itt elbújhatsz.

-Köszönöm.

-Mi a neved?

-Honey.

-Az enyém Liam.

-Örültem-Mondtam mosolyogva.