2.fejezet

Meghoztam a második részt.

Remélem tetszeni fog.

Jó olvasást. :)

By: Honey :)

*Liam szemszöge*

-Hol van az a kis ribanc?-Kérdezte Martin.

-Haver állj le! Mi bajod van vele?-Kérdezte Zayn.

-Liam! Hol van Honey?-Kiabált.

-Jó helyen!-Mondtam durván.

Alapjában nincs semmi bajom Martinnal. Vagyis...néha kicsit fura. Főleg ha be van nyomva. Mit akar attól a lánytól? 

-Akkor majd én megkeresem.-Mondta önelégült mosollyal. 

-Én meg nem fogom engedni.-Álltam elé. 

-Li. Ne csináld már. Ez...ez...

-Menj el Martin!-Mondtam.

-Jó, de ezzel még nem lesz vége. Úgy is meg fogom találni.-Mosolygott, majd elsétált.

-Hol a csaj?-Kérdezte Zayn.

-Az öltözőben.-Válaszoltam.

-Engedd el.-Mondta Zayn és már menni is készült, de megfogtam a karját.

-Martin egy veszélyes srác! És ő rá vadászik. Meg is ölheti. Segítenünk kell neki!-Mondtam kétségbeesett arccal. Zayn-nek csak egy mély sóhajtás volt a válasza.

-Engedd ki és vidd haza. DE! Tiéd a felelősség. Ő egy ember és nem egy állat Li. Vigyázz rá.-Mondta, majd elment. 

Én gyorsan az öltöző felé siettem ahol Honey van. Előkotortam a zsebemből a kulcsokat, majd a zárba helyeztem. Gyorsan elfordítottam, majd kinyitottam az ajtót. Honey az egyik fotelben ült és a telefonját nyomkodta. Lassan rám emelte a tekintetét és felállt. 

*Honey szemszöge*

-Jól vagy?-Kérdezte aggodalmasan. 

-Persze. El-elment?-Dadogtam.

-Igen. Őm...Szerintem jobb lenne, ha most egy ideig nálam laknál.-Monda zavartan. 

-Tessék? Hisz alig ismerlek. Nem is. Egyáltalán nem ismerlek. Mi a francért akarnék hozzád költözni?-Keltem ki magamból.

-Ha nem akarsz meghalni, akkor jobb, ha hozzám költözöl. Szóval elviszlek elsőnek hozzád, azután megyünk hozzám. Oké?-Kérdezte. Egy aprót bólintottam. 

Úgy volt, ahogy Liam mondta. Hazavitt, ott összeszedtem a ruháimat és egyéb kellékeimet, majd elvitt magához. Lepakoltam, ő körbevezetett a házban. 

-Igazán szép ház.-Mosolyogtam.

-Köszönöm.-Viszonozta a gesztust.

Ezután még beszélgettünk. Egy kicsit jobban megismertük egymást. 

-És te honnan ismered Martint?-Tette fel azt a kérdést amire nem is akartam válaszolni, de jó lett volna beszélni erről valakinek. Így hát belekezdtem.

-16 éves voltam amikor a szüleim meghaltak autóbalesetben. Azután teljesen megváltoztam. Elveztettem a barátaimat, kirúgtak a suliból és depressziós lettem. Úgy egy éve ismertem meg Coco-t. Ő ilyen drogdíler féleség volt. Volt pár olyan ügy amiben én is részt vettem. Azután jöttek Marinék. Elég csúnyán összevesztünk velük. Persze én időközben összejöttem Coco-val. Nagy volt a szerelem. Amíg...Martin le nem lőtte.-Sírtam.

Liam közelebb húzott magához és megölelt. Ez az ölelés nagyon sokat jelentett nekem.

-Minden rendben lesz.-Suttogta fülembe.

*Liam szemszöge*

Szegény lányt nagyon megviseli, hogy elveztette a szerelmét. Csak ott ültünk a kanapán és öleltük egymást. Letöröltem a könnycseppjeit, majd megpusziltam az arcát.

-Menj aludni.-Mondtam mosolyogva. 

-Jó éjszakát.-Mosolygott édesen.

-Neked is.-Viszonoztam a kedvességét.