10.fejezet

Sziasztok életeim.
El sem hiszem, hogy már a 10.fejezetnél tartunk.
És 4 feliratkozó.
Válaszoljatok a kérdésekre! --->
Remélem tetszeni fog ez a rész.
Jó olvasást!

By: Honey :)

Ezt meg fogom bánni. Túl könnyen bocsátottam meg Zayn-nek. Nem kellett volna. Olyan hamar történt minden. Nem bírom tovább. Zayn nem érdemel meg. A legjobb lenne meghalni és hagyni, hogy boldog legyen Perrie-vel. Nem illek Zayn-hez.

-Jól vagy?-Nézett rám aggódóan Zayn.
-Mi?-Tértem vissza magamhoz.
-Jól vagy? Falfehér vagy.-Mondta.
-Haza akarok menni!-Sóhajtottam.
-Menjünk.-Mosolygott.
-Zayn, ha nem baj egyedül mennék...-Mondtam lehajtott fejjel.
-Azt hittem, hogy megbocsátottál...
-Igen...csak kéne...egy kis idő, hogy mindent át tudjak gondolni.
-Hát ha ezt szeretnéd...
-Köszönöm.-Suttogtam, majd arcon pusziltam.
-De majd én is megyek!
-Csak érezd jól magad.-Mosolyogtam.


*Zayn szemszöge*

Nem akarom őt elveszíteni. Ő az én mindenem! De most hazamegy....nélkülem...Ez mind Perrie hibája!
Visszasétáltam a fiúkhoz. Mindenki aggódó tekintettel nézett rám, kivéve azt aki mindezt okozta. Mosolygott.

-Ez most miért volt neked jó?-Kérdeztem, közben hangomat kicsit megemeltem.
-Jaj ne mond már, hogy komolyan szereted őt!
-Pedig igen. Jobb lenne, ha leszállnál rólam.-Mondtam szinte kiabálva.
-Neeeeem! Te az enyém vagy! Az enyém érted!?-Ordított.
-Nem vagy normális! Kezelésre szorulsz baszod!

Mérgesen elrohant és vele a többi lány is. Még egy ilyen ribanc nincs a földön az is biztos...

-Mi történt? Hol van Honey?-Kérdezte Harry.
-Hazament...-Válaszoltam.
-De minden oké köztetek nem?-Ült le mellém Louis.
-De..mindent megbeszéltünk...csak elment gondolkodni...
-Nyugi minden rendben lesz!-Biztattak.

Ha már így öten maradtunk lejátszottunk még egy meccset. 5óra fele indultunk haza Liam lakásához.

-Honey!-Mosolyogva rohantam fel szerelmemhez.
-Honey!? Merre vagy?
Át néztem mindent. De sehol senki.

-Srácok sehol sem találom!
-Nem lehet, hogy hozzád ment?-Kérdezte Liam.

Amilyen gyorsan csak lehetett beszálltam a kocsiba és indultam hozzám. Itt sem volt.
A sírás kerülgetett...eltűnt a barátnőm. A telóján is hívtam, de ki van kapcsolva. Visszamentem Liamékhez.

-Na?-Kérdezte Niall.
-Semmi...
-Haver ne sírj! Légy férfi!-Ölelt át.


*Honey szemszöge*

-Hol a francban vagyok?-Tértem magamhoz. Leütöttek. 

Martin vigyorgó tekintetével találkoztam.

-Jó reggelt szépség!-Mosolygott.
Nem tudtam megszólalni. Izgalmas ez a napom az egyszer biztos.

-Hol vagyok?-Kérdeztem.
-Nálam.
-Mi van most már az ember rablás a menő?

Csak nevetett.

-Hiányzik még?-Kérdezte. A vigyor eltűnt az arcáról.
-Hagyjuk ezt a témát. Miért hoztál ide?
-Nyugi nem bántalak! Beszélgetni szeretnék.
-Beszélgetni? Eddig meg akartál ölni!
-Szóval hiányzik Coco?
-Istenem hát persze, hogy hiányzik!
-Bárcsak tudnád az igazat.-Suttogta.
-Milyen igazat? Mit csináltál Martin?
-Ha el jön az ideje megtudod.-Mondta. Végig simított az arcomon, majd kiment.

Zaynt akartam hívni, de nem találtam a telefonomat. Furcsa ez a srác. Milyen igazat? A szoba végében lévő órára pillantottam. 20:16
Vajon feltűnt valakinek, hogy eltűntem? Ha más nem talán Zayn észrevette...

-Martin!-Kiabáltam.
-Igen?-Nyitott be.
-Miért?-Kérdeztem könnyes szemekkel.

Elém sétált és....megölet. Összezavarodtam. Nem tudom mi ütött belém, de visszaöleltem. Nem vagyok normális. Egy gyilkost ölelgetek.

-Nincs ablak.-Suttogtam.
-Hogy ki ne szökj.-mosolygott.-Aludj.

Most már tényleg nem tudom, hogy mi van. Martin kedves velem...Miért? Talán megváltozott.

Bemásztam az ágyba aminek Martin illata volt. Nem olyan erős férfi illat, hanem olyan kellemes.
Azt hiszem megbolondultam! Pár perc alatt elaludtam.