11.fejezet

Sziasztok.
Mostanában nagyon sok időm van,
úgyhogy úgy gondoltam hozok még egy részt.
Remélem tetszeni fog.
Jöhetne hozzá pár komi.
Jó olvasást!

By: Honey :)

Reggel csörömpölésre ébredtem. Kiugrottam az ágyból. Az ajtó nyitva volt és a zaj felé vettem az irányt.

-Te meg mit csinálsz?-Nevettem.
-Éhes vagyok! Inkább segíts.-Nyújtotta a kezét martin, mire én felsegítettem őt a földről.
-Ne már hogy tudsz főzni.-Nevettem tovább.
-Hát muszáj volt megtanulnom...a szüleim miatt....
-Ismerős...
-A te szüleid is...meghaltak?-Kérdezte suttogva.
-Igen...

-Na inkább segíts kaját csinálni!

Félre ismertem volna? Ugyan azok a gondjaink vannak...

-Martin...mi volt az a tegnapi?-Kérdeztem.
-Mire gondolsz?-Nézett rám.
-Hogy bárcsak tudnám az igazat...
-Te tényleg nagyon kíváncsi vagy.-Mosolygott.-Majd este elmondom.
-És meddig akarsz fogva tartani?-Kérdeztem.
-Nem tudom...De jó buli.-Nevetett.
-Beteg vagy!-Nevettem én is.
-Nem! A doki azt mondta, hogy makk egészséges vagyok.-Vigyorgott.

Megreggeliztünk. Hű Martin tényleg tud főzni.

-Jobb lett mint vártam.-Mosolygott.-Na és mit szeretnél ma csinálni?
-Mit szabad csinálnom?
-Hát tulajdon képen semmit...
-Nagy a választék..Nem tudom..Menjünk bulizni.
-Az rossz ötlet.
-Miért?
-Mert szinte mindenhonnan kitiltottak.
-Gratulálok. Akkor inkább mond el!
-Tényleg tudni akarod?
-Tényleg komolyan kérdezed?
-Tényleg.
-Hagyjuk abba. Összezavartál.
-Most kezdtük.
-Akkor sem értem.
-Sosem tudtam megérteni a nőket. 

-Soha nem is fogod. Na mond el!
-Gyere fel.

Követtem őt az emeletre.

-Azta rohadt de sötét van.-Mondta.-Gyere már.

Nem tudtam megmozdulni. Földbe gyökereztem.

-Mi van?-Kérdezte.
-Ki fogsz nevetni.-Mondtam.
-Nem foglak. Na mi az?-Mosolygott.
-Félek a sötétben.-Suttogtam.
-Nincs mitől félned.-Lépett hozzám közelebb, és kinyújtotta a kezét. Szégyenlősen elfogadtam, majd behúzott a sötétségbe. Leültetett az ágyra.

-M...most mit csinálsz?-Kérdeztem.
-Gyertyát gyújtok.-Mondta.

Kis idő múlta egy halvány fény jelent meg előttem. Nemsokára bevilágította az egész szobát.
-Nincs villany?-Kérdeztem.
-Régen volt, de aztán...eltűnt.-Mondta.
-Ok nélkül nem tűnik el semmi..
-Jól van...kidobtam az ablakon, de nem ezért vagyunk itt.

-Várj! Füst szag van!-Mondtam.-Martin! A pólód!-Sikítottam.
-Áááááá!-Kiabált, majd levette a pólóját ezzel megmutatva nekem szépen kidolgozott felsőtestét.
-Jól vagy?-Kérdeztem.
-Igen.-Nevetett, mire én is elkezdtem.
-Ez egyáltalán nem vicces!-Mondta.
Majdnem megfulladtam a nevetéstől. Martin elkapta a csuklóm és csikizni kezdett. Már a könnyeim is folytak.

-Gyönyörű vagy.-Mondta és abbahagyta. Egyre közelebb jött hozzám. Kék szeme egyszerűen elvarázsolt. Megcsókolt.
Nem volt elég erőm arrébb lökni. Sőt nem is akartam. Viszonoztam. Nagy csókcsatába kezdtünk.
Gondolom ti is tudjátok, hogy mi történt utána. Nem lett volna szabad lefeküdnöm Martinnal!