12.fejezet

Sziasztok.
Jó érzés olvasni a kommenteket.
Ez a rész ilyen össze vissza minden baromság.
Azért remélem tetszeni fog ^.^
A következő rész 2 komi után jön. :D
És sajnálom, de gyorsan, és reggel írtam.
[zombis hangulatom van]
Jó olvasást hozzá! :P

By: Honey

Nem hiszem el, hogy ezt tettem. Martin mellettem ült és próbált nyugtatni. Sírtam. Most békültem ki Zayn-nel és már megcsaltam. Ezt sohasem fogja megbocsátani nekem.

-Sajnálom.-Suttogta Martin.-Én tehetek mindenről.
-Szakítani fog velem.-Sírtam tovább.

Most undorodnom kéne Martintól? Nem! Nem csak ő csinálta. Én is benne voltam. És az a legszörnyűbb ebben az egészben, hogy még élveztem is. De Zayn-nel sokkal jobb volt mint Martinnal.

-Menj haza.-Mondta.
-Mi?-Néztem rá könnyes szemmel.
-Szabad vagy. Menj haza.És ha bármi baj van csak hívj fel!
Visszaadta a telefonomat.

Martin különleges srác. Pár hete még meg akart öli, most meg ....
Különleges? Inkább elmebeteg.

-Hazaviszlek.-Mosolygott.
-Köszönöm. És a mai nap...
-Tudom...Meg sem történt. Még akkor sem, ha nagyon jó volt.

Halványan elmosolyodtam. Beszálltunk Martin kocsijába. Ő gázt adott és indultunk is Liam-hez. Az úton mindent át tudtam gondolni. Nem fogok Zayn előtt titkolni semmi. Visszaköltözök a saját házamba és elfelejtem Zayn-t. Nem fog megbocsátani. Ebben biztos vagyok.

A kocsi befékezett és megállt.  Kiszálltam és Martin is. Kérdőn néztem rá.

-Nem hagyom, hogy bántson!-Mondta biztatás képen.
-Ha meg lát, hogy velem vagy téged fog bántani!
-Már mindegy.

Együtt indultunk az ajtó felé. Félénken nyomtam le a kilincset és nyitottam ki az ajtót.

-Liam? Zayn? Itt vagytok srácok?-Kiáltottam. Nemsokára mind az öt srác előttem állt és ölelgettek.
-Ez meg mit keres itt?-Mérte végig Zayn Martint.
-Hazahoztam. Szívesen!-Mondta.
-És te hol voltál?-Kérdezte idegesen.
-Martinnál...
-És a telód?
-Lemerült...-Mondtam könnyes szemmel.
-Ne sírj.-Ölelt át Zayn.

-Akkor rám itt nincs szükség. Sziasztok.-Köszönt el Martin.
Eltátogtam neki egy 'köszönöm'-öt. Ő csak rám mosolygott és lelépett.

Amikor megfordultam Zayn lekapott. Ajkait durván nyomta rá az enyéimre.

Hogy bűntudatom volt-e? Igen! Nagyon is.

-Beszélnünk kell.-Mondtam elfojtott hangon.
-Sétáljunk...

A parkhoz mentünk ott leültünk a padra.

-Mond csak.-Mosolygott.
-Elsőnek is... elköltözök. Vagyis inkább vissza az én saját házamba.-Mondtam.
-Mi te most egy...
-Nem fogod megbánni, mert ami most jön azon kéne kiakadnod!

Kíváncsian nézett rám. Nagyot sóhajtottam. Muszáj neki elmondanom!

-Én...Le...
-Mond már!-Mondta türelmetlenül.
-Nem bírom.-Sírtam.
-Hé. Nekem mindent el mondhatsz.-Mosolygott.
-Szakítani fogsz velem.-Mondtam még mindig sírva.
-Ugyan már. Olyan nagy dolog nem lehet, hogy szakítsak veled.-Simított végig a hátamon.
-Megcsaltalak.-Suttogtam.

*Zayn szemszöge*

-Mi?-Kérdeztem dühösen.
Nem válaszolt csak sírt tovább.
-Kivel?
-M...Martinnal.-Suttogta.

Amikor meghallottam a nevét mintha villám csapott volna belém. Egyenesen a szívembe.

-Megölöm!-Mondtam, majd felálltam.
-Ne!-Állt elém Honey.
-De megerőszakolt az a seggfej!
-Nem. Én is annyira akartam, mint ő!-Mondta könnyes szemmel.

-Igazad volt. Tényleg szakítunk!-Mondtam undorodva, majd elsétáltam. Amikor már Honey kikerült a látási szögemből rohanni kezdtem haza.

*Harry szemszöge*

Át mentem Zayn-hez, mert nála maradt pár DVD-m. Az ajtó nyitva volt, úgyhogy kopogás nélkül bementem.
Az ágyán feküdt. Sírt, közben cigizett. Az egész szoba korom sötét volt.

-Mi van veled haver?-Kérdeztem. Közelebb mentem hozzá.
-Mi történt?-Fogtam meg a vállát.
-Megcsalt. Az a ribanc megcsalt!-Mondta.
-Mi? Kivel? Nem lehet, hogy valamit félreértettél?
-Nem. Nyíltan közölte, hogy lefeküdt Martinnal. Ás képzeld nagyon jó szex lehetett.
-Uh...sajnálom.
-Megbíztam benne. Meg is haltam volna érte. Ő meg csak kihasznál. Hülye kis kurva.
-Nyugodj meg. Beszéljétek meg és...
-Nem! Nem fogok neki megbocsátani, még akkor se, ha térden állva könyörög.


*Honey szemszöge*

Végre a saját lakásomban vagyok. Itt senki sem találhat meg. Úgy bőgök itt egy magamban ahogy csak akarok. 2 óra sírás után a szemeim elnehezültek. Álomba sírtam magam.


***


-Hé csajszi ébredj már!-Kiabálta egy ismerős hang.
-Jézusom Martin te mit keresel itt?-Kérdeztem.
-Szakítottatok?
Bólintottam egy aprót.
-Bulizunk.-Jelentette ki egyszerűen.
-Kösz nem...
-Öltözz át és indulunk. Jobb kedved lesz.

Semmi kedvem nem volt buliba menni. Az órára pillantottam. 21:45  Sietősen átöltöztem. Bementem a fürdőszobába. Borzasztóan néztem ki. Az arcom falfehér volt, a szemem szinte vörös volt. Úgy néztem ki, mint egy bedrogozott állat. Sminkel próbáltam magamon segíteni kisebb-nagyobb sikerrel.

***

-Szar ötlet volt eljönni!-Mondtam Martinnak.
-Nyugi már. Jó lesz. Tessék ez segíteni fog ellazulni.-Nyomott a kezembe egy dobozt.  Tabletták voltak benne. Gondolkodás nélkül vettem be egyet. Innentől indult be a buli

 












*Reggel*

Iszonyatos fejfájásra keltem. Egy ágyban feküdtem. Semmire sem emlékeztem. Ki akartam szállni, de egy kéz visszarántott és valaki megcsókolt.

-Jó reggelt.-Köszönt.
Nem tudtam megszólalni a csodálkozástól.
-Jó volt az este.-Mosolygott.
-Lefeküdtünk?-Kérdeztem halkan.
Vigyorogva bólintott.
-Nagyokat nyögtél.-Nevetett.